Fázom, esőköntöst csavart maga köré a nyár, különös kissé rémísztő fellegek tarkítják az eget, és megvallom, ha elér egy-egy vihar, félek! Úgy félek, mint még soha, nappali világosságba borítják az éjszakát az egymást gyorsan követő villámok, a dörgések hangja olyan, mintha éppen akkor készülne a fejemre zúdulni egy hatalmas sziklatömb. Az eső olyan intenzitással zuhog, mintha éppen a szobában akarná átütni a plafont. Szerencsére a fáim eddig állták a megpróbáltatásokat, és mind a helyén van.
Nem emlékszem ilyen viharokra, vagy túl régen lehettek, (ha egyáltalán voltak), vagy valóban nem volt ilyen soha. Ez a nyár nem kényeztetett el bennünket, ha akadtak is forró napok, nem volt belőlük sok, az éjszakák pedig rendszerint olyan hűvösek voltak, mintha sivatagban élnénk. Az elmúlt évben tavak száradtak ki, most most folyók készülnek kiönteni, vagy a lehullott hatalmas csapadéktömeg változtatja folyókká az utakat, a házak környékét.
Néhány éve még nevetve nyugtatgattam a vihartól rettegő édesanyámat, hogy ez csak egy kis dörgés, villámlás, és biztonságban vagyunk benn a házban, nincs miért aggódnia. Ma már egyáltalán nincs nevethetnékem, amikor a roló résein úgy látszik, mintha éppen engem venne célba ez a cikázó fénytömeg, és egyik vihar jön a másik után, heteken át.
Nem tudom ez miért van, hogy valóban a légszennyezés, globális felmelegedés következménye-e, vagy azoknak a tudósoknak van igazuk, akik azt állítják, hogy mindez mindenképpen bekövetkezett volna, mert a természeti változások, bizonyos idő elteltével ismétlődnek, visszatérnek régebbi idők időjárásához. Most éppen úgy hiszem, Noé idejét készül felidézni mert lassan valaki elkezdhetné építeni a bárkát. Csak abban reménykedem, hogy jól megszűri a társaságot, és az emberekből csak valóban a jókat, önzetleneket, segítőkészeket engedi fel, nem fog számítani sem a vagyon, sem a pénz. És az állatok lesznek többségben, mert nekik mostanság nagyon kijut. Valaki kárpótolhatná őket azért a rengeteg szenvedésért, amit mi emberek okozunk nekik.
Még pár hét, és véget ér a nyár, viszont ha ez ilyen, akkor milyen lesz majd az ősz? A remény hal meg utoljára: hátha akkor lesz nyár igazából, amit azért magam sem hiszek el!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése