Szeretettel köszöntelek a blogomban! Welcome on my blog! Bienvenue sur mon blog! Willkommen auf meinem Blog! Benvenuti sul mio blog! Καλώς ήρθατε στο blog μου! Selamat datang di blog saya!

Az oldalon található minden anyag szerzõi jogvédelem alatt áll.
Bármiféle felhasználása csak a szerzõ elõzetes engedélyével történhet.






2012. február 29., szerda

Mint ábrándjainkban


Egy délután,
talán tavasszal, az első hóvirággal,
vagy ősszel, mikor a levelek színes
kavalkáddal takarják lépteink nyomát,
Te rám köszönsz.

Ruhádon messzi fenyves illata,
szemedben égig érő sziklákon pihen
Erdély csillaga.

Egy délután,
majd átöleljük egymást újra,
ahogy ezer év múlva
Földet ér egy fenn felejtett égitest,
s csendes álomban ismét
szülője része lesz.

Egy délután
talán tavasszal, vagy ősszel,
még versenyre kelhetünk
a múló idővel.

Lőrinci park (részlet)




Augusztus



Hulló csillag lett az este
kék szemedben,
én szerelmem.
Hajadban szellő fia
bújóst játszott,
próbálta az éji táncot.
Míg tekintetem odaért,
a gyémántköves nyári ég,
leejtette gyűrűjét.


2012. február 28., kedd

Tűz


Lángokat ringat a szél
Oly kicsik még, rőt hajuk
Cipőmig ér.

Hatalmas én, a tűz kicsi
Ahogy a száraz avarban
Elkezd játszani.

De láttam tüzet, égig érőt!
Feladtam hatalmam,
A percig élőt.



Árvíz


Honnan ennyi erő, harag, tán düh is meglehet
egy villámban, mennydörgésben,
az árban, mely sáros sodrással
hordja, dobálja széjjel  a keserves életet?

Hiába könny, panasz, átok,
visz mindent erdőt, virágot,
utat, hidat, elfoglal asztalt, s ágyat,
romba dönt templomot, várat,
zúg, mar, terül és hentereg
a hömpölygő vízrengeteg.

A porból lettünk, porrá leszünk
súlyos igéje kapaszkodik rothadó fákon,
hasadó falak közt rian az álom,
félelemben bujkál a Hold éjjel,
nappal sugáron táncol tüzes kéjjel,
tető alá térdelt házak romjai felett.

Lázad a föld az ég,
most meg tud szólalni még,
s ha már ez sem marad,
mi jöhet majd, sár és agyag?

Ha üzenni szeretnék neked
sejtelmek mögé rejtőzött jövő
mondd mit tegyek,
ha porrá zúzod a sziklát,
melybe betűket véshetek?


 Kegyeleti park Lőrinci


2012. február 27., hétfő

A bohóc


Elhallgatott a bohóc szájára fagyott
A kő mosoly, szeméből legördülő
Könnyek, színes cseppé lesznek.

Pirosra festett krumpli orr, esetlen
Nagy cipők, hány éve botladoznak
Így, előttünk nagy nevettetők?

Mit érezhet a bohóc, míg bánatában
Csak szája nevet, hogyan törli nagy
Kesztyűivel, az apró könnyeket?

Szája sarka felfelé ível már örökre
S ha végül eltűnik a festék, nevetni
Fog még akkor is, ha már eltemették.





Kérlek


Legyél bennem a jó, minden nap, amikor felébredek.
Legyél a barátság, az öröm, az önzetlen szeretet.
Legyél bennem a szép mindig, amikor felkel a nap,
a vágy, hogy ne bántsak senkit, és engem se bántsanak!
Legyél bennem a béke a türelem,
az életet imádó végtelen szerelem,
az emlék, melyet nem felednék
minden, amiben hiszek, és minden, ami a tied,
egy kicsit lehessen enyém, akár egy szelet kenyér,
ha megfelezed.





2012. február 26., vasárnap

Virradat


Mint absztrakt kép, rendezetlen
a hajnali égbolt, fenn a messzeségben
szabálytalan vérfolt jelzi, szél közeleg:
így mondják a régi öregek.
Felhők tolulnak egymásra, gomolygó
fehér, s belé szorul a másik, szürkén,
feketén. Mire megvirrad, eltűnik odafenn
a kék, s mintha dézsából öntenék,
zuhog  az eső, tán’ jég is lesz benne,
hideg,  dermesztő.
Seregélyek szállnak rajban kertek felett,
valamelyik házban felsír egy gyerek,
aztán újra csend.

Olyan messze még a reggel,
mint szép álom múlik a nyár,
pirkadat kezében hulló levelek
Ősz apó készít a tájból,
színes metszetet.



2012. február 25., szombat

Szilánkok


Hiányod nem éget már belül
Az érzés álomra szenderül,
Meghalnak bennünk a szavak
Csendet szakít a mozdulat.

Nem kergetik egymást fények
Elcsendesül bennünk a lényeg,
Úgy nézünk, mint aki messze lát
Ruhánkról verve az út porát.

Tépett az idő múltunk ölében
A képek csak feketén, fehéren
Látszanak, lábunk előtt a földön
Törött üvegű, szilánkos börtön.