Vagyok a híved,
a mindent megbocsátó,
halálon túl is küzdő szeretet,
ki kapaszkodik beléd még akkor is,
ha többé már nem lehet.
Aludj hát,
mint faágon ringó árva levél
párját keresve a lehulltak között,
mint az árnyék, mely alatt fáj még a múlt,
mint az elszakadt lánc,
melyből egy szem, régen a földre hullt.
Aludj hát,
mint folyóba
szédült fűzfaág
hullámokon táncoló fények fölött,
mint kavicsok a víz alatt
örök sodrásban
múlt, s jövő között.