tag:blogger.com,1999:blog-12436657517595832652024-03-17T20:03:21.505-07:00Cserenyi Zsuzsanna versekZsuzsannahttp://www.blogger.com/profile/16601593937547336852noreply@blogger.comBlogger146125tag:blogger.com,1999:blog-1243665751759583265.post-15026299086010736912023-12-21T11:14:00.000-08:002023-12-21T11:14:41.788-08:00Gyere el a jászolhoz :)<iframe style="background-image:url(https://i.ytimg.com/vi/y1XMNiRPzj4/hqdefault.jpg)" width="480" height="270" src="https://youtube.com/embed/y1XMNiRPzj4?si=kMw7f7Gq67prsUIM" frameborder="0"></iframe>Zsuzsannahttp://www.blogger.com/profile/16601593937547336852noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1243665751759583265.post-76588091852601696102023-10-29T11:50:00.000-07:002023-10-29T11:50:13.372-07:00Kiscsucsu<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhJaJKREjjSMOke3mZ1osMkvPUGPClWqisBmUGjCd6sGWRb1DVz0iKH_ijNb1oISTp0pmCax07dFD77BSALqVNwK2P7y8RFDgMTulDhSrAdd0dPWYBGD51HwSivXNFhc4-wVv21ryfHPULt3BAHa-s62EEwQ-jawjkpAE2vY6PjmURdYdBmE_BXuwSLZ3yC/s4608/IMG_20230831_152745.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4608" data-original-width="3456" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhJaJKREjjSMOke3mZ1osMkvPUGPClWqisBmUGjCd6sGWRb1DVz0iKH_ijNb1oISTp0pmCax07dFD77BSALqVNwK2P7y8RFDgMTulDhSrAdd0dPWYBGD51HwSivXNFhc4-wVv21ryfHPULt3BAHa-s62EEwQ-jawjkpAE2vY6PjmURdYdBmE_BXuwSLZ3yC/s320/IMG_20230831_152745.jpg" width="240" /></a></div><br /><p>Ilyen voltam, amikor hazajöttem a temetőből, és most olyan vagyok, mint az alsó képeken.</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiqvk4-yx-FkRtkyRuhgoNdy0PIR9XYX_1nY8O5vwZJv0o4fLyVMlSqcyOxJAnlBpvuPNiv7nwadag-nC4MOIxoaS_EVvY3MGGch_XI7h3JPytL8LijeC0bvW_a-xysTX7dP3lFuVrXHGW3xsm_cSLoGKy1LgNQ9smnBY7QfaPEMyLskc_Ymug6gg05FUrZ/s4755/IMG_20231008_114433_edit_5470300829005.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4755" data-original-width="3792" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiqvk4-yx-FkRtkyRuhgoNdy0PIR9XYX_1nY8O5vwZJv0o4fLyVMlSqcyOxJAnlBpvuPNiv7nwadag-nC4MOIxoaS_EVvY3MGGch_XI7h3JPytL8LijeC0bvW_a-xysTX7dP3lFuVrXHGW3xsm_cSLoGKy1LgNQ9smnBY7QfaPEMyLskc_Ymug6gg05FUrZ/s320/IMG_20231008_114433_edit_5470300829005.jpg" width="255" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjYIXF9TgEBRD2056FVfU2bHqqLT0pdEMfnOAlq6R3wqOzVYbrOVlcv5OyfClTyJJsTKqSQiJr5ko4yMpZFT_-8wsgNLTjKiUrAvgnwfzXPWx5v4TLBh-Tqi3cIyqR9SZKeeR0Jvul-CbIwkmP7-nhQ7A3Akxz_PKzDLoN1IDdRWiBun3rn98Kz5yvBNTkm/s845/IMG_20230922_132813_edit_4082321671513.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="845" data-original-width="822" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjYIXF9TgEBRD2056FVfU2bHqqLT0pdEMfnOAlq6R3wqOzVYbrOVlcv5OyfClTyJJsTKqSQiJr5ko4yMpZFT_-8wsgNLTjKiUrAvgnwfzXPWx5v4TLBh-Tqi3cIyqR9SZKeeR0Jvul-CbIwkmP7-nhQ7A3Akxz_PKzDLoN1IDdRWiBun3rn98Kz5yvBNTkm/s320/IMG_20230922_132813_edit_4082321671513.jpg" width="311" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhlLw6dfi9XOcmnYmF0Ws3g3mpEXWqWzyQr7eKD011HU4tc8P38lAHJNZWDI_4czzuKrrLWKdJcj5vQSpXeV41O4exgdEwXk3IRYliX8gUSZQCK9r7Chslx6Ri-b2cfKLWN8cvfftcOeC0l5cMFYc3ojPBKm79IU0Tj-1ehGeEln7Ep99GlSvKruWUet3WM/s4054/IMG_20231001_132525.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4054" data-original-width="3408" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhlLw6dfi9XOcmnYmF0Ws3g3mpEXWqWzyQr7eKD011HU4tc8P38lAHJNZWDI_4czzuKrrLWKdJcj5vQSpXeV41O4exgdEwXk3IRYliX8gUSZQCK9r7Chslx6Ri-b2cfKLWN8cvfftcOeC0l5cMFYc3ojPBKm79IU0Tj-1ehGeEln7Ep99GlSvKruWUet3WM/s320/IMG_20231001_132525.jpg" width="269" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><br /><div dir="auto" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; white-space-collapse: preserve;"><br /></div>Zsuzsannahttp://www.blogger.com/profile/16601593937547336852noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1243665751759583265.post-7890483675213528752023-08-31T00:28:00.000-07:002023-08-31T00:28:08.266-07:00Ilyen is volt...<p>ennek a nyárnak a végén, úgy hirtelen, szinte a semmiből, az utolsó percben indulva.</p><p>Amatőr művészek kiállítása Hatvan, Dali (volt vasutas műv. ház)</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjy-eSYT-5VNFlEvuSzBtiACp5vGinne6jQQl46918Ll_iz_uhkiT7NPqxTbyvOv0xrWWRGw2f8KlUAhvUlG1mfI7Rf10eG5Ofn8kJVhf76Wvr7wZtKLDOG-oQwaHT1Wvx94dII2Hkjoifabe8_vbTmQ6yzDsZp2OIo26K_kflm9uLy6TqsScN1njr2NwjS/s2048/371784087_3533075893602244_829975470219443679_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2045" data-original-width="2048" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjy-eSYT-5VNFlEvuSzBtiACp5vGinne6jQQl46918Ll_iz_uhkiT7NPqxTbyvOv0xrWWRGw2f8KlUAhvUlG1mfI7Rf10eG5Ofn8kJVhf76Wvr7wZtKLDOG-oQwaHT1Wvx94dII2Hkjoifabe8_vbTmQ6yzDsZp2OIo26K_kflm9uLy6TqsScN1njr2NwjS/s320/371784087_3533075893602244_829975470219443679_n.jpg" width="320" /></a></div><div><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgh7fClm-igSM2yw9niJIrl2D8t6wOwpmLGCbGiz2O6OYj7ewGGD5klt27r4GjYNvlBSwbDL04pwPNXJ-93dtJKCRQLFW78FcMv9oU2L8cDLt3MCtX5EPFbMB4Uy-_BkGcdNluyqBbvY-YwI24d0uOOTqZOc1j3BCwZVmadqm5g1QUegWeJkZGmsyj490wQ/s1740/371073386_1715998785480179_6665772587043204083_n%20(1).jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="783" data-original-width="1740" height="144" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgh7fClm-igSM2yw9niJIrl2D8t6wOwpmLGCbGiz2O6OYj7ewGGD5klt27r4GjYNvlBSwbDL04pwPNXJ-93dtJKCRQLFW78FcMv9oU2L8cDLt3MCtX5EPFbMB4Uy-_BkGcdNluyqBbvY-YwI24d0uOOTqZOc1j3BCwZVmadqm5g1QUegWeJkZGmsyj490wQ/s320/371073386_1715998785480179_6665772587043204083_n%20(1).jpg" width="320" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjs-RuMV7ulAViZtnGU4QOdxQPsmrjaoOrIyGYwt52cgFyJtJUcy19dmdR4Z27f-vhuBx3CByovSZVjbit-p5ysESxpkJSNmXraRZubp5cr442G_wkEAlzLDQENlO_Y4g_hL6CJ0hq3ezW5WzJg8totE-SaneLa40pN4ihD60SBDQQYyg7m6BGd90BTNlcg/s2000/370368290_626387249603365_1251155458964230427_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1335" data-original-width="2000" height="214" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjs-RuMV7ulAViZtnGU4QOdxQPsmrjaoOrIyGYwt52cgFyJtJUcy19dmdR4Z27f-vhuBx3CByovSZVjbit-p5ysESxpkJSNmXraRZubp5cr442G_wkEAlzLDQENlO_Y4g_hL6CJ0hq3ezW5WzJg8totE-SaneLa40pN4ihD60SBDQQYyg7m6BGd90BTNlcg/s320/370368290_626387249603365_1251155458964230427_n.jpg" width="320" /></a></div><br /><div><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjDtbIGLcp-YHXS0oywKQz5xm_XJfta_btyCRTFKL1AaOrmDrp7k0LL9xj6bGe2W87YOduY_UL_pxNL8pJXtHFzN0iIE8uUZaFF2iHfE_PaKOmVIr7U2hGexLuS0PBgD760DcqQgLQlIG3RebCCrX-tpBCcVzcu-amnQkSg_T6owQ2UOo8IG_F2xfmzriZ3/s2000/370353411_626386969603393_5830693841674211987_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1335" data-original-width="2000" height="214" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjDtbIGLcp-YHXS0oywKQz5xm_XJfta_btyCRTFKL1AaOrmDrp7k0LL9xj6bGe2W87YOduY_UL_pxNL8pJXtHFzN0iIE8uUZaFF2iHfE_PaKOmVIr7U2hGexLuS0PBgD760DcqQgLQlIG3RebCCrX-tpBCcVzcu-amnQkSg_T6owQ2UOo8IG_F2xfmzriZ3/s320/370353411_626386969603393_5830693841674211987_n.jpg" width="320" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhP-8eYL_VjodY7h7dZUwQjqxbVYJwfIHdrhfhZTS8nxcmQTt83Vs-iXPrJTO3CPZw-yUgxAJug3mgeFsxrYNpiIyEZXCTQgthUZLSwyMuYZk6lOXsjTVy-sTx-95bsbw2xdrbexd-b3jh5EY75sLdaBxsKmbqqv-JAs4SvXi4qcdHbiZ-WIshjSK8mtl8S/s1740/371068220_339338971771693_3869218343894484879_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="783" data-original-width="1740" height="144" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhP-8eYL_VjodY7h7dZUwQjqxbVYJwfIHdrhfhZTS8nxcmQTt83Vs-iXPrJTO3CPZw-yUgxAJug3mgeFsxrYNpiIyEZXCTQgthUZLSwyMuYZk6lOXsjTVy-sTx-95bsbw2xdrbexd-b3jh5EY75sLdaBxsKmbqqv-JAs4SvXi4qcdHbiZ-WIshjSK8mtl8S/s320/371068220_339338971771693_3869218343894484879_n.jpg" width="320" /></a></div><br /><div><br /></div>A csoportképen a sötét ruhás én vagyok, meg itt alul is. Nem vagyok egy fotogén alkat, mióta öregszem, iszonyúan tudok kinézni a fotókon. De hát ez van. Bocsi!<br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /><br /></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"> </div><br />Zsuzsannahttp://www.blogger.com/profile/16601593937547336852noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1243665751759583265.post-30359107908797426242023-08-29T00:00:00.000-07:002023-08-29T00:00:45.608-07:00Field Cricket (Gryllus campestris) Stridulation<iframe width="480" height="270" src="https://youtube.com/embed/Pb8vhbhLwBM?si=hjBs4LnRbibQSnNh" frameborder="0"></iframe>Zsuzsannahttp://www.blogger.com/profile/16601593937547336852noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1243665751759583265.post-53482955911695792552023-08-07T01:01:00.000-07:002023-08-07T01:01:02.421-07:00Nyár! Merre jársz éppen?<p><span style="font-family: verdana;">Fázom, esőköntöst csavart maga köré a nyár, különös kissé rémísztő fellegek tarkítják az eget, és megvallom, ha elér egy-egy vihar, félek! Úgy félek, mint még soha, nappali világosságba borítják az éjszakát az egymást gyorsan követő villámok, a dörgések hangja olyan, mintha éppen akkor készülne a fejemre zúdulni egy hatalmas sziklatömb. Az eső olyan intenzitással zuhog, mintha éppen a szobában akarná átütni a plafont. Szerencsére a fáim eddig állták a megpróbáltatásokat, és mind a helyén van.</span></p><p><span style="font-family: verdana;">Nem emlékszem ilyen viharokra, vagy túl régen lehettek, (ha egyáltalán voltak), vagy valóban nem volt ilyen soha. Ez a nyár nem kényeztetett el bennünket, ha akadtak is forró napok, nem volt belőlük sok, az éjszakák pedig rendszerint olyan hűvösek voltak, mintha sivatagban élnénk. Az elmúlt évben tavak száradtak ki, most most folyók készülnek kiönteni, vagy a lehullott hatalmas csapadéktömeg változtatja folyókká az utakat, a házak környékét.</span></p><p><span style="font-family: verdana;">Néhány éve még nevetve nyugtatgattam a vihartól rettegő édesanyámat, hogy ez csak egy kis dörgés, villámlás, és biztonságban vagyunk benn a házban, nincs miért aggódnia. Ma már egyáltalán nincs nevethetnékem, amikor a roló résein úgy látszik, mintha éppen engem venne célba ez a cikázó fénytömeg, és egyik vihar jön a másik után, heteken át.</span></p><p><span style="font-family: verdana;">Nem tudom ez miért van, hogy valóban a légszennyezés, globális felmelegedés következménye-e, vagy azoknak a tudósoknak van igazuk, akik azt állítják, hogy mindez mindenképpen bekövetkezett volna, mert a természeti változások, bizonyos idő elteltével ismétlődnek, visszatérnek régebbi idők időjárásához. Most éppen úgy hiszem, Noé idejét készül felidézni mert lassan valaki elkezdhetné építeni a bárkát. Csak abban reménykedem, hogy jól megszűri a társaságot, és az emberekből csak valóban a jókat, önzetleneket, segítőkészeket engedi fel, nem fog számítani sem a vagyon, sem a pénz. És az állatok lesznek többségben, mert nekik mostanság nagyon kijut. Valaki kárpótolhatná őket azért a rengeteg szenvedésért, amit mi emberek okozunk nekik.</span></p><p><span style="font-family: verdana;">Még pár hét, és véget ér a nyár, viszont ha ez ilyen, akkor milyen lesz majd az ősz? A remény hal meg utoljára: hátha akkor lesz nyár igazából, amit azért magam sem hiszek el!</span></p><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEggtrlF-qZldSow0_Ioo4ojYwtWwXHHyT-CLCT_vbcf5ChIXm4NuE2zAeUJJX1Y7YSpT-_PjbMTuB02FDUdifvjhYFgRCyObTyX2mR3zj82sRyD7G_ivJM_LpCibI3W-W8aXTsjeoRgL_vi_ppvEqY5u8ZduCiu4A7lHrKPKM9Fv2y_QtkUNUG3xUfHv3yK/s870/29407555_af32f025d70e38a8c69406c2ad4c723a_k.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="580" data-original-width="870" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEggtrlF-qZldSow0_Ioo4ojYwtWwXHHyT-CLCT_vbcf5ChIXm4NuE2zAeUJJX1Y7YSpT-_PjbMTuB02FDUdifvjhYFgRCyObTyX2mR3zj82sRyD7G_ivJM_LpCibI3W-W8aXTsjeoRgL_vi_ppvEqY5u8ZduCiu4A7lHrKPKM9Fv2y_QtkUNUG3xUfHv3yK/s320/29407555_af32f025d70e38a8c69406c2ad4c723a_k.jpg" width="320" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="font-family: verdana; text-align: left;">(A kép forrása: Femina Terasz)</span></div><p></p>Zsuzsannahttp://www.blogger.com/profile/16601593937547336852noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1243665751759583265.post-12328839471819216942023-08-06T01:34:00.004-07:002023-08-06T01:34:57.873-07:00"Add nekem a szíved ma este"(Shakins Stevens)<p> <span style="font-family: verdana;">A fiú magas volt, haja szőkés barna, szemeiben a smaragd zöldje játszott apró fény csillagokkal a lámpa fényében. Többen ültek egy másik asztalnál, élénken társalogva, minden bizonnyal barátok lehettek. A lány is társaságban volt, diákok hét közbeni rövid kimenőn ültek be egy kávéra, a zenés étterembe. A lány szőke volt, hosszú hajú, különleges kék szemekkel, bennük néhány aranybarna pöttyel. Alacsony termetű volt, és vékony.</span></p><p><span style="font-family: verdana;">Egyszerre vették észre egymást, és onnantól semmi más nem számított, csak a másik tekintete. Egyikük sem figyelt már a társaságára, senki nem létezett, csak ők ketten. A lány lopva, az asztal alatt, az órájára nézett: már nincs egy egész óra, és indulni kell, hogy időre beérjenek. Úgy érezte most fog elsétálni minden mellett, amire eddigi életében vágyott, soha nem fogja megtudni ki ez a fiú, aki összekapcsolta egy pillanat alatt a szemét, az övével. A gondolattól a szívébe sajdult valami különös, eddig soha nem érzett fájdalom, meg valami egészen más, amit eddig soha nem tapasztalt. Néhányan táncoltak már a zenekar előtti parketten, a lábukat nézte, félig lehajtott fejjel, érthetetlen szomorúsággal. Aztán egyszer csak ott állt mellette a fiú, és megkérdezte: "Eljönnél velem táncolni?" A hangja is szép volt, mély, szelíd és dallamos. Válaszul elmosolyodott, és felállt. A parkett szélén kezdtek el táncolni.</span></p><p><span style="font-family: verdana;">Csak egyetlen számra maradt idő: " Add nekem a szíved ma este", amit a zenekar szólistája gyönyörűen énekelt, vagy azokban a percekben csak úgy hitte. A lány érezte a fiú lélegzetét a haján, kezének lágy érintését a derekán, tenyerét annak tenyerében. Egy pillanatra a mellére hajtotta a fejét, és azt gondolta:" Ha Te vagy a szerelem, akkor megérkeztem." A fiú alig érezhetően szájával végig simított a haján. Nem kellettek a szavak, minden érintés mondott valamit a másiknak. Az idő valóban rövid volt, a józanság egyetlen pillanatában a lány az órájára nézett:" Mennem kell, kicsuknak a koleszból". Kibontakozott a fiú öleléséből, látta, hogy a többi lány már elment, kiért az ajtón és futni kezdett. Még hallotta, hogy a fiú utána kiállt: "Látlak még?"-, de válaszre nem maradt idő.</span></p><p><span style="font-family: verdana;">Vacsora után nem olvasott, ahogy mindig tette, lefeküdt, a fejére húzta a takarót, és ismerkedett azzal a furcsa, kicsit fájdalmas, és mégis nagyon szép érzéssel, amit akkor tapasztalt először életében. Nem hitte, hogy valaha találkoznak még. Gyakran kávéztak, táncoltak kicsit abban az étteremben, hétközben, időnként hétvégén is, amikor nem lehetett haza utazni, de még soha nem látta ezt a fiút. Ha ott lett volna, akkor ugyan így észrevették volna egymást.</span></p><p><span style="font-family: verdana;">Hetekig hurcolta magával ezt az érzést, úgy tűnt, valóban nem találkoznak soha többé. Sem az étteremben, sem máshol. Elmondhatatlanul vágyott a fiú után. Már nem ment ki a kollégiumból a kimenőkön sem, ült egyedül a társalgóban, és egymás után tette fel a lemezt: "Add nekem a szíved ma este".</span></p><p><span style="font-family: verdana;">Aztán egy délután hallotta, hogy szólítják a portáról a hangoson. Kilépett a társalgó ajtaján, és ott állt előtte a fiú. Megfogta a kezét, és egy szó nélkül elindultak a kapu felé. A kapun kívül a fiú magához ölelte és annyit mondott: "Ne haragudj, csak most tudtam jönni." Sétáltak, a fiú verseket mondott, Radnótit, Juhász Gyulát, beszélgettek, de a szavaik között ott bujkált a szerelem. Az első, az egész életen át kisérő, olyan amelyik nem múlik el soha többé. Akkor sem ha beteljesedik, de akkor sem, ha az idő darabokra tépi.</span></p><p><span style="font-family: verdana;">Évek múltak el, és valahogy mindig úgy történt, hogy a fiú eltűnt, aztán a legváratlanabb időkben, újra felbukkant. És akkor dőlt minden, ami addig jónak látszott, kezdődött minden elölről. Versek, szerelmi vallomások, lánykérés, hosszú és gyönyörűen megfogalmazott levelek. Egészen addig, amíg a lány apja nem volt képes már tovább nézni ezt a gyötrődést, és egy levelet eldugott soha nem adta át a címzettnek. Közben ő írt egyet, amiben megkérte a fiút, hogy többé ne írjon, ne jöjjön. Hagyja, hogy a lánya boldog lehessen esetleg valaki mással.</span></p><p><span style="font-family: verdana;">Talán húsz év is eltelt, amikor véletlenül újra találkoztak, egy állomás várótermében. Egy ölelés maradt a múltból, és néhány könnycsepp a nő szemében, ami nem tudott legördülni. Akkor derült fény az eldugott levélre is. Nem maradt más, mint a férfi lehajtott fejjel elhadart suttogása: "Ne bánd, hogy így történt, nem vagyok jó férj, és jó apa sem. A feleségem boldogtalan mellettem érzem, de képtelen vagyok megváltozni. Nem tudom a mi közös életünk milyen lett volna, hogy téged boldoggá tehettelek volna, vagy nem. Csak egyet tudok, ha nem, abba belehaltam volna." Egy pillanatra még egymásba kapaszkodtak, olyan erővel, mintha soha nem volnának képesek tovább indulni, de jött a vonat, és menni kellett. Útjaik nyoma pedig ott maradt egy vasúti váróterem hétköznapi nyüzsgésében, elveszve az idegen hangok zajában, mégis örökre.</span></p><p><span style="font-family: verdana;">Eléggé szokványos, hétköznapi, talán kicsit giccsbe hajló történet ez, de mindenki megéli ezt az érzést, csak más formában. Egy azonban minden történetben egyforma: valóban nem múlik el soha. Még akkor sem, ha jön egy másik, ami talán jobb, és sok mindenben különb is, de a szívét az ember csak egyszer tudja odaadni valakinek feltételek nélkül, tisztán és igazán.</span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="font-family: verdana;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEimIDSgjw_cj_k3KWMZxTWYwDJ4Q3dmCGTh79RudUzFBIT1fUQvSXmgsQ96Ew_IXfsExrqWzvaD8td3ITzoimP0ZnacdmMp15JHMerJAXsk8QSVC_sO-Os8gVMDgIKEXOA8Fvcr-jNgrjqSG29fEuKbhhFjg9dV_IdhLS_hjpI2q0-PtPfsXlJmSincsPmw/s595/363397366_1537632120376547_687468242242266865_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="595" data-original-width="469" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEimIDSgjw_cj_k3KWMZxTWYwDJ4Q3dmCGTh79RudUzFBIT1fUQvSXmgsQ96Ew_IXfsExrqWzvaD8td3ITzoimP0ZnacdmMp15JHMerJAXsk8QSVC_sO-Os8gVMDgIKEXOA8Fvcr-jNgrjqSG29fEuKbhhFjg9dV_IdhLS_hjpI2q0-PtPfsXlJmSincsPmw/s320/363397366_1537632120376547_687468242242266865_n.jpg" width="252" /></a></span></div><span style="font-family: verdana;"><br /></span><p></p><p><span style="font-family: verdana;"><br /></span></p><p><span style="font-family: verdana;"><br /></span></p><p><span style="font-family: verdana;"><br /></span></p>Zsuzsannahttp://www.blogger.com/profile/16601593937547336852noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1243665751759583265.post-52240440898906167952023-08-04T12:26:00.000-07:002023-08-04T12:26:36.927-07:00Mándoki György atya emlékére<p> </p><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 12.0pt; vertical-align: baseline;"><span style="color: #333333; font-family: "Helvetica",sans-serif; font-size: 10.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU; mso-font-kerning: 0pt; mso-ligatures: none;">"A Váci Egyházmegye és a
rokonság fájó szívvel, de Isten akaratában megnyugodva tudatja, hogy Mándoki
György nyugalmazott plébános augusztus 1-jén, életének 77., papságának 54.
évében szentségekkel megerősítve hazatért az Úrhoz. Augusztus 12-én a herédi
temetőben helyezték örök nyugalomra" – közölte a Váci Egyházmegye.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 12.0pt; vertical-align: baseline;"><span style="color: #333333; font-family: "Helvetica",sans-serif; font-size: 10.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU; mso-font-kerning: 0pt; mso-ligatures: none;">Mándoki György 1945. január 25-én
született Enyingen. 1968. április 21-én Vácon szentelték pappá.
Káplán-hitoktató: Dányban 1968-1969, Kistarcsán 1969-1972, Rákosszentmihályon
1972-1973, Újpest-Főplébánián 1973-1974, Kiskunfélegyháza-Újplébánián
1974-1977, Kispest-Főplébánián 1977-1978, Szentén 1978-1980. Plébános: Aszódon
1980-1990, Hatvan-Újplébánián 1990-1991, Boldogon 1991-1993, Lőrinciben 1993-1996,
Zagyvaszántón 1996-2021, Heréden 1996-2021, Cegléden 2006, Cegléd-Újplébánián
2006. 2021. június 15-én vonult nyugdíjba.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 12.0pt; vertical-align: baseline;"><span style="color: #333333; font-family: "Helvetica",sans-serif; font-size: 10.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU; mso-font-kerning: 0pt; mso-ligatures: none;">Ennyi a hivatalos közlemény, de Mándoki atya ennél sokkal több volt. Már Zagyvaszántón szolgált, amikor személyesen megismerhettem. Addig is sokat hallottam itt Lőrinciben ismerősöktől, hogy milyen kivételes egyéniség papként, és emberként egyaránt. Igazán sokat akkor hallottam a tevékenységéről, amikor Zagvaszántóra került. Ott mindenki nagyon szerette, és tisztelte, a legkisebbektől az idősekig. Nemcsak a templomon belül volt elérhető, ajtaja mindig nyitva állt minden rászoruló számára. Részt vállalt az iskola munkájában, segített a gyerekek, fiatalok helyes útra terelgetésében még a szórakoztatásukban is. Vigaszt tálált nála minden elkeseredett, megfáradt lélek, pedig akkoriban már ő sem volt fiatal. De szívesen meghallgatta azokat is, akik valamilyen élményüket osztották meg vele.</span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 12.0pt; vertical-align: baseline;"><span style="color: #333333; font-family: "Helvetica",sans-serif; font-size: 10.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU; mso-font-kerning: 0pt; mso-ligatures: none;">Az első meglepetés akkor ért, amikor rájöttem, hogy olvassa minden írásomat, megnézi minden festményemet, amit az interneten megtalált. Ugyanis megkérdezte az egyik ott élő hozzátartozómat, hogy hol akadtam én el úgy, hogy senki nem figyelt fel rám? És ez itt helyben igaz volt, mert még a helyi újság közelébe sem engedtek, de hát ez itt akkor egy olyan korszak volt, amikor a helyi sajtót is lefedték az egyeduralkodók.</span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 12.0pt; vertical-align: baseline;"><span style="color: #333333; font-family: "Helvetica",sans-serif; font-size: 10.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU; mso-font-kerning: 0pt; mso-ligatures: none;">Aztán jött az igazi meglepetés, amikor az unokaöcsém temetésén az Atya szó szerint felolvasta azt, a búcsúztatót amit az interneten írtam, megemlítve a nevemet. Azt hiszem soha annyi helybéli előtt nem hangzott el, még egyetlen írásom sem. Mándoki atya akkor elégtételt szolgáltatott nekem az összes mellőzöttségemért, nem csak a veszteségem feletti bánatomat enyhítette ezzel, hanem azt a fájdalmat is, amit a lelkemben dédelgettem az évek során, oly sokat kételkedve önmagamban. Egészen addig soha nem váltottunk egyetlen szót sem, de ezek szerint nem csak én hallottam róla, addigra már Ő is sok mindent tudott rólam.</span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 12.0pt; vertical-align: baseline;"><span style="color: #333333; font-family: "Helvetica",sans-serif; font-size: 10.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU; mso-font-kerning: 0pt; mso-ligatures: none;">Soha nem láttam a miséit, hiszen, mint írtam már oly sokszor, nem vagyok katolikus, nem jártam abba a templomba. De láttam temetőben síravatókon, láttam, ahogy a hívei körbe veszik, mint egy tyúkanyót a csibéi. Láttam biztatóan mosolyogni, ha arra volt szükség, és elszomorodni, ha úgy hozta a helyzet.</span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div>Úgy hiszem, ahogy sokan mondják róla, nagyon jó pap, és rendkívüli ember volt.<p></p><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 12.0pt; vertical-align: baseline;"><span style="color: #333333; font-family: "Helvetica",sans-serif; font-size: 10.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU; mso-font-kerning: 0pt; mso-ligatures: none;">Mándoki György atya 2021, augusztus 1-én hagyott el végleg bennünket és kopogott be az ő Istenéhez a Mennyek országába. Lelke megnyerte a békéjét, mi pedig mindig igaz szeretettel fogunk rá gondolni. Igaz kersztény, és nagyon jó Ember volt.</span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 12.0pt; vertical-align: baseline;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjoqbQdIH2PAqJ47jEZab3i5bkngSpIcLjbTE44slp_IMc643mzi4Sd4ambG3L7YlE6gT-rozBVchVy7V9JE4coPdZ3QwQuLteMhwZttvmK5dMdpKkbNhqj59O6uAaro01XzbUcOtMBzm_J9QXA_H1sNdtkkY4L6WO_lbRTjBfqsaEpe3OyR2MNdkzOs-gU/s240/004492-20210809111310-01.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="240" data-original-width="180" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjoqbQdIH2PAqJ47jEZab3i5bkngSpIcLjbTE44slp_IMc643mzi4Sd4ambG3L7YlE6gT-rozBVchVy7V9JE4coPdZ3QwQuLteMhwZttvmK5dMdpKkbNhqj59O6uAaro01XzbUcOtMBzm_J9QXA_H1sNdtkkY4L6WO_lbRTjBfqsaEpe3OyR2MNdkzOs-gU/s1600/004492-20210809111310-01.jpg" width="180" /></a></div><br /><span style="color: #333333; font-family: "Helvetica",sans-serif; font-size: 10.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU; mso-font-kerning: 0pt; mso-ligatures: none;"><br /></span><p></p>Zsuzsannahttp://www.blogger.com/profile/16601593937547336852noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1243665751759583265.post-86869720158724788412023-08-02T23:35:00.000-07:002023-08-02T23:35:04.371-07:00Átmentés a FB-ról<p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-family: "inherit","serif"; font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Mérföldkövek...<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-family: "inherit","serif"; font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Minden ki tudja hányadik lépés után, van egy újabb, ahol meg kell állni.
Vagy azért, mert valami lezárul végleg, vagy elkezdődik valami új.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-family: "inherit","serif"; font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Utolsó végleges útjukra indultak a szüleim urnái a Lőrinci temetőből oda,
ahová mindig is tartoztak. Bejárják az utat a húgommal, elmennek minden olyan
helyre, ahol jártak, éltek, ahol a lelkük otthona volt. Ahová elmentek minden
évben, újra átélni a legszebb emlékeiket, ahol egy gyönyörű feketehajú székely
lány beleszeretett egy magyar pilótába. Oda, ahol megteremtették az első közös
otthonukat, ahol a nagyanyám fiaként szerette az édesapámat.
Gyergyószentmiklós: ez volt a hely, ahol az édesanyám született, és ez volt az
a hely is, amiről azt hitték, örökké ott fognak élni.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-family: "inherit","serif"; font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Aztán mégsem így történt, megalkudtak a Sorssal, mint akkoriban olyan
sokan. Próbáltak új életet felépíteni, ami nem volt könnyű, már csak azért sem,
mert minden, ami igazán fontos volt, ott maradt a határ túloldalán.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-family: "inherit","serif"; font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Döntöttünk a húgommal-, nem volt könnyű, de elgondolkodtunk azon, mi lesz,
ha mi már nem leszünk? Marad egy elhanyagolt, lassan amortizálódó sírkő, és
senki sem emlékszik majd, ki nyugszik alatta, vagy visszatérhetnek arra a
tájra, ahol a gyökereik eredtek.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-family: "inherit","serif"; font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Majd ott találkozunk, ahol a fenyvesek az égig érnek, ott ahol zúg a négy
folyó, ahol jó volt magyarnak maradni még akkor is, amikor éjjelente zárt
ajtók, és ablakok között suttogták el az Új Év beköszöntével a magyar himnuszt.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-family: "inherit","serif"; font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Nagyot változott a világ, de én mindig azt gondolom ne az emberekért
szeressünk egy országot, egy Földet, mert amíg az emberek úgy változnak, mint
az időjárás, az nem változik soha. A felemelt rög a tenyereden mindig ugyan
onnan származik, az érzés a szívedben, mindig ugyanaz marad. És mindenkinek a
legjobb: egyszer végleg hazatérni.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 3.75pt;"><span style="font-family: "inherit","serif"; font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">A sírhely, ami most már üres. További sorsáról, ha a húgom megérkezik
gondoskodni fogunk.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 3.75pt;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh_FH82bKurL_rK6sbAITpIZoF18jAvwv_1_h8kR6y0vldzzaAzmnaWIKYscpO8O4FN5RQoj5PRE23DqJM1uC7xiOCeQ2UpfR-GYCVwdZ0y_gqJfJufcVr-d2BxmInwHm3KdWbiMEmKrsZArwQDDDMqg408L4EcVhY0XCSBZ0aKT0A9dn8ulWZKHVzS4xbJ/s878/362614944_3508228122753688_6379446949948787625_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="878" data-original-width="659" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh_FH82bKurL_rK6sbAITpIZoF18jAvwv_1_h8kR6y0vldzzaAzmnaWIKYscpO8O4FN5RQoj5PRE23DqJM1uC7xiOCeQ2UpfR-GYCVwdZ0y_gqJfJufcVr-d2BxmInwHm3KdWbiMEmKrsZArwQDDDMqg408L4EcVhY0XCSBZ0aKT0A9dn8ulWZKHVzS4xbJ/s320/362614944_3508228122753688_6379446949948787625_n.jpg" width="240" /></a></div><br /><span style="font-family: "inherit","serif"; font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"><br /></span><p></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-family: "inherit","serif"; font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"><a href="https://www.facebook.com/photo/?fbid=3508228132753687&set=a.1392542260988962&__cft__%5b0%5d=AZUECs5YVF7nxhVBDM8mKYDk8ZDyCrdkoIvVQnjilwmigPySwIbjPWwPMGSmClDEC6SVggnVM0Xm4Otq0591YzntXcrdrvCoKp5ya8WVCc9s41PEv_da8n5Y6NPdvLgCMc3EKSl7WFEBvbauH6NTFVUCIemWkKU-LunfDyvc-OQFag&__tn__=EH-R"><span style="border: 1pt solid windowtext; color: #385898; font-family: "Times New Roman", "serif"; padding: 0cm; text-decoration-line: none;"><o:p></o:p></span></a></span></p><p> </p><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;"><br /></p>Zsuzsannahttp://www.blogger.com/profile/16601593937547336852noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1243665751759583265.post-86299396082713489612023-08-02T11:58:00.001-07:002023-08-02T11:58:58.830-07:00Álmok, és valóság<p><span style="font-family: verdana;">Érdekes, hogy vannak az ember életében időszakok, amikor az emlékek jól megkergetik egymást. Csak jönnek, nem is időrendben, csak úgy a semmiből, és napokon, heteken át forgatják a gondolataink kerekét. Ez arra jó, hogy kizökkent a mából, feledteti a napi gondokat, küzdelmeket. Egy része emlékeztet, hogy túléltünk már ennél rosszabbat is, de akad olyan is bőven, amit gondolatban is jó újra élni.</span></p><p><span style="font-family: verdana;">Azt hiszem az emlékeink a lelkünk mindenkori állapotának függvényei. Ha a lélek valamiért éppen süllyedőben, akkor a fájdalmas emlékek törnek felszínre. Ha minden rendben, akkor "csak a szépre emlékezem" effektusa foglalja el a helyet.</span></p><p><span style="font-family: verdana;">Valahol olvastam, hogy az álmoknak is jelentősége van. Nem egészen abban a formában, ahogy az álmoskönyvekben szerepel megfejtésként, de feltétlenül kapcsolatban van azzal, amivel akár a tudatunk alatt rejtetten is sokat foglalkozunk. Mostanában sokszor ébredek nehéz szívvel, és tudom, hogy álmomban keservesen sírtam. Van, amikor nem emlékszem miért, de olyan is, amikor biztosan tudom.</span></p><p><span style="font-family: verdana;">Ennek a jelentése az lenne, hogy valamiért boldogtalan vagyok, még akkor is, ha ébren nem így érzem. Most már csak azt kellene megfejteni, hogy mi akadályoz abban, hogy megtaláljam magamban az egyensúlyt, ahhoz, hogy álmaiban ne tudjon elhatalmasodni rajtam a bánat.</span></p><p><span style="font-family: verdana;">Valójában sokszor érzem azt, hogy az elmúlt időszakhoz viszonyítva szinte nem csinálok semmit. Amit mégis, arra erőszakkal veszem rá magam, amiben nem sok örömet találok. Halogatok, félre teszek dolgokat, amit este elalvás előtt megtervezek, abból másnap rendszerint nem lesz semmi. Olyan vagyok, mint egy autó, aminek mind a négy kerekén átlőtték a gumit, a motor ugyan működik, de így nem lehet elindulni, tovább jutni meg pláne. Aggaszt, hogy mi lesz, ha ez így is marad?</span></p><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhYL_GyADfIJSPLDCxJQEC8mW2EPqvJFcsfCwXJNtQnUFX7I2EjYC1RTCxcZfOFlGWh9uHvIGcPxzmENH1tQwkukZQh8AFXdxK33Dj2xnIPrDXpSL6zl8RSizilVsNs865YU6rnGu2ZMZC-j4PlRTXrJKbOP0soySpJ87m6RA7fc-HCLMKkYpzIzfhauxzn/s748/346075622_259633169884391_2451973155433292226_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="748" data-original-width="564" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhYL_GyADfIJSPLDCxJQEC8mW2EPqvJFcsfCwXJNtQnUFX7I2EjYC1RTCxcZfOFlGWh9uHvIGcPxzmENH1tQwkukZQh8AFXdxK33Dj2xnIPrDXpSL6zl8RSizilVsNs865YU6rnGu2ZMZC-j4PlRTXrJKbOP0soySpJ87m6RA7fc-HCLMKkYpzIzfhauxzn/s320/346075622_259633169884391_2451973155433292226_n.jpg" width="241" /></a></div> (Fotó forrása: Internet)<br /><span style="font-family: verdana;"><br /></span><p></p><p><br /></p><p><br /></p><p><br /></p>Zsuzsannahttp://www.blogger.com/profile/16601593937547336852noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1243665751759583265.post-53203374779030431122023-08-01T11:05:00.002-07:002023-08-01T11:05:39.278-07:00Tanulgatom...<p><span style="font-family: verdana;">Még midig tanulgatom magamat bizonyos helyzetekben, szituációkban. Mindig adódik valami, amit még nem tapasztaltam meg igazán. Vagy azért, mert el sem kezdődött, máris vége lett, vagy nem volt lehetőségem igazán kibontakozni. Élvezni az igazi előnyét, ne csak a hátrányait.</span></p><p><span style="font-family: verdana;">Azt hiszem egész életem során inkább voltam "magányos farkas", mint egy izzig-vérig közösségi ember. Mondjuk egy olyan, aki nem futamodik meg soha, vagy legalábbis nagyon ritkán. Aki képes belekönyökölni mások oldalába a saját igazáért, aki éppen úgy kiáll magáért, mint úgy általában másokért tette. Mindig arra vártam, talán értem is megteszi valaki, ha szükségem lesz rá. Nem tette. Lassan megkoptak az emberi kapcsolataim, én pedig elfogadtam, hogy ennek így kell lennie.</span></p><p><span style="font-family: verdana;">Talán ez volt az a pont, amikor írni kezdtem, csak úgy a magam szórakoztatására, többnyire a fiókoknak. Néha előfordult, hogy beküldtem egy-egy "szüleményem" valamelyik újságnak, rádiónak, akik le is közölték, de ennél tovább nem merészkedtem soha. A fordulópontot az internet jelentette számomra, amikor elkésztettem egy gondosan felépített honlapot, nagy munkával, igényesen. (Ma már ez nincs meg, elvitte a fizetőssé tétel, amit aztán később visszavont a szolgáltató látva, hogy mennyire megcsappant a népszerűsége, de addigra már az én honlapom elenyészett a semmiben). Ez a honlap tette lehetővé, hogy meghívásokat kaptam igényes, impozáns irodalmi oldalakra, ahol neves írók, költők társaságába kerültem. Ezen keresztül jutottam el egy feledhetetlenül jó ember, egy középiskolai magyar tanár közösségi oldalára. Sokat köszönhetek neki én is, mások is, mert különös gonddal, szeretettel pátyolgatta próbálkozásainkat, hozzáadva a szakmai tudását.</span></p><p><span style="font-family: verdana;">Születtek ezeken az oldalakon keresztül jó, vagy kevésbé jó virtuális kapcsolatok, barátságok, némelyik eljutott a személyes találkozásokig is. Bárhogyan is alakult, mindből lehetett meríteni valami újat. Vagy olyat, hogy mit ne, vagy valami megszívlelendőt. Mára ezek is elvesztek mellőlem, alig maradt pár ember azokból az időkből. Némelyeket elragadott az öröklét idő előtt, mások már más irányba járnak. Valódi barátság egyikből sem lett, vagy nem volt rá idő, vagy nem volt valódi az egymás megértése.</span></p><p><span style="font-family: verdana;">Mindent összegezve, néha úgy érzem, az igazi barátom a virtuális tér volt. Meghallgatott, elolvasott türelmesen, visszajelzett, tanított. Hűek voltunk, vagyunk egymáshoz.</span></p><p><span style="font-family: verdana;">Vannak itthoni régi, vagy új ismerőseim, ha találkozunk megállunk, üdvözöljük egymást, váltunk pár szót, aztán megyünk a dolgunkra. Az én időmet elég sokáig lefoglalta a szüleim ápolása, gondozása, nem is tudtam volna barátságokat kötni, ápolgatni a valóságban. Amikor pedig már ez nem volt, velem maradt az írás, a festegetés, az olvasás, és maradt a sok házkörüli teendő. Nem vettem észre, hogy tulajdonképpen egyedül maradtam. Nehezen mozdulok ki, jól elvagyok itthon. Mások nyugdíjas klubokba járnak, jóga órákra, kirándulnak, szórakoznak. Nekem valamiért mindez nem hiányzik.</span></p><p><span style="font-family: verdana;">Ez az egész azért jutott eszembe, mert történt valami nagyon valós a közelmúltban. Egy felolvasó esten, (amiről nem maradhattam távol, egy régi, kedves ismerős kapcsán), találkoztunk egy régen látott osztálytársnőmmel. Először fel sem ismertük egymást, aztán váltottunk pár szót, és azóta kapcsolatban vagyunk. Az ő elsődleges akaratából, én pedig azt vettem észre, hogy örülök ennek. Pár km-re lakik, már ebédeltünk együtt, és úgy elszaladt velünk két egész délután, hogy észre sem vettük az idő múlását. Hogy mi lesz belőle, nem tudni, de kezdem azt érezni, hogy jó lenne tovább vinni ezt a kezdődő barátságot, mert mégiscsak jók valamire ezek a hús-vér emberi kapcsolatok. Lehet bennük egymás szavába vágni, amikor mindent egyszerre szeretnénk elmondani, nem kell modorosan fogalmazni, és röhögni sem szégyen, ha úgy hozza a téma. Lehet elkísérni a másikat egy darabon, és közben is f@sni a szót úgy, mintha akkor találkoztunk volna először. Ennek csak a telefonszámláink jelentenek majd némi akadályt, ha a hó végén a kezünkbe kerül. Neki ugyanis nincs internete, ami némi könnyebbséget jelentene ilyen téren.</span></p><p><span style="font-family: verdana;">Ennyi a történet.</span></p><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhY70LJ1EF4CBrJc9OZvmZwPPk8UHH96LfjBRaZtqf6Zb20fVTp4bwPp-VvGUKzZzt2zz2onEhpW0JCJgCTKlCT9K7aqSZbjDs83ucFwmtkmb-YB7TZFCnfg2_7HcMCO4L_8QzHqc0Uwv2WhtLzFZcgB4V8d-O7j0RlkzNNTYKe_ggxoEQgKXRtr2jXwvMe/s1190/Lila%20level%C5%B1%20f%C3%A1k.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="878" data-original-width="1190" height="236" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhY70LJ1EF4CBrJc9OZvmZwPPk8UHH96LfjBRaZtqf6Zb20fVTp4bwPp-VvGUKzZzt2zz2onEhpW0JCJgCTKlCT9K7aqSZbjDs83ucFwmtkmb-YB7TZFCnfg2_7HcMCO4L_8QzHqc0Uwv2WhtLzFZcgB4V8d-O7j0RlkzNNTYKe_ggxoEQgKXRtr2jXwvMe/s320/Lila%20level%C5%B1%20f%C3%A1k.JPG" width="320" /></a></div><br /><span style="font-family: verdana;">És egy festményem: Lila levelű fák</span><p></p>Zsuzsannahttp://www.blogger.com/profile/16601593937547336852noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1243665751759583265.post-5285675840789531122023-07-20T11:48:00.000-07:002023-07-20T11:48:30.010-07:00Hazatértek...<iframe frameborder="0" height="270" src="https://youtube.com/embed/C_N_h2taJdQ" width="480"></iframe><div><br /></div><div>Ma hazatértek a szüleim, végleg, oda ahová mindig is tartoztak, ahol mindig is élni szerettek volna. Kiürült a Lőrinci sírhely, még egyszer utoljára beültek a húgom kocsijába, és elindultak haza.</div><div>A hamvaikat hullámaira veszi a nagy folyó, és viszi a tengerig.</div><div>Nem volt a szüleimnek nagy temetése, csak a szűk család, így rendelkeztek. Édesapám azt mondta: "Legyen lehetőségetek búcsúzni tőlünk, anélkül, hogy mások néznének titeket. Aki akarja, megtalálja a sírunkat a temetés után is." Nem hiszem, hogy valaki, valaha is tett volna legalább egy szál virágot a sírjukra, a szomszédasszonyomon kívül. De hát errefelé ilyenek a népek.</div><div>Mi csendesen éltünk, nyaranta Erdélybe jártunk, az iskolatársak meg "szőröstalpú románnak" csúfoltak, ha valamiért megharagudtak ránk. Éltük a magunk kis életét, ahogy mindenki más, csak valahogy másként. Pedig édesapánk már itt született, és itt láttunk napvilágot mi is. Mégsem tartoztunk igazán ide soha.</div><div>Apám egy időben latolgatta a visszaköltözést, hogy veszünk Gyergyószentmiklóson egy házat, és letelepedünk. Ott kezdték ők is édesanyámmal. De akkoriban zavaros, bizonytalan volt ott az élet, így nem lett belőle semmi. Hamvaik egy része, már ott volt, ahová most a többi kerül.</div><div>Beszélgettünk a húgommal. Egyikünk sem szerette volna, ha mi már nem leszünk, csak egy elfeledett, gazos sír maradjon a nyugvóhelyük. Ennél többet érdemeltek.</div><div>Megfogyatkozott a család itt, és ott is. Lassan el kell gondolkodni azon, mi lesz, ha esetleg betegség miatt akadályozva leszünk? Én egészen fiatal korom óta mozgásszervi bajokkal küzdök, ami pl. most is megakadályoz abban, hogy hosszabb útra keljek. Pedig a húgom mellett lett volna a helyem, de csak a szívem kíséri, amíg haza nem ér.</div><div>Nem könnyű döntések ezek, lélek szaggatók, még akkor is, ha az ember tudja: ez az egyetlen helyes út.</div><div>Eddig soha nem éreztem a szüleim a temetőben, mindig csak itthon, minden megmaradt tárgyban, zugban, a házban, a kertben. Most meg úgy érzem olyan messzire kerültek, hogy talán meg sem találjuk többé egymást. Mintha ez az elszakadás annyira valóságos lenne, mint az életben egy örökre szóló, és végleges búcsú.</div><div><br /><div><br /></div><div><br /></div></div>Zsuzsannahttp://www.blogger.com/profile/16601593937547336852noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1243665751759583265.post-50731129319402518072023-07-18T13:05:00.000-07:002023-07-18T13:05:00.555-07:00Sünmalackák...<p>Írtam róluk a FB-on, de itt is szeretném megörökíteni őket. Négyen vannak, bár az alábbi képen hárman eszegetnek, de meg van a negyedik is. Kb. egy hete kerültek elő, naponta egyel többen lettek. Még mindig nagyon picik, de jól esznek, gondolom isznak is, mert víz is van kitéve.</p><p>Naponta többször meg vannak kínálva, van, amikor csak egy jön elő, van, hogy kettő, olykor mind a négy. Nem egyformák, gondolom amelyik később került elő, nem tudja utolérni az elsőt.</p><p>Megzörgetem kicsit a drótkerítést, dumálgatok, aztán leülök a közelben és figyelem a bozótost. Egyszer csak megmozdulnak a fűszálak, alig észrevehetően a levelek. Aztán felbukkan a kerítés tövében az első, majd sorban a többi. Csak úgy szaporáznak az apró lábacskáikon, előrenyújtva pici fekete orrocskájukat. Aztán zsupsz, bele a kaja közepébe, és esznek, mint aki soha nem evett még.</p><p>Árvák, az anyjuk áldozatul esett valahol, vagy elütötte valami, vagy találkozott egy fűnyíróval, és nem élte túl. Azóta ismét volt fűnyírás a szomszédban, de tudnak a kis sünökről, arról, hogy hol bújtak meg. Néha a kezembe veszem, (valószínű ő lehetett az első), ismeri már a hangom, és megengedi, hogy megsimogassam a kis fejét. Amúgy rettentően tudnak szúrni, minden közeli mozdulatra begömbölyödnek, nem látni mást, csak néhány tüskés gombócot.</p><p>Egyszer meg fognak nőni, és talán el is hagynak, elköltöznek máshová. Nálam kutya van, a szomszédasszonyom kertjében etetjük őket, és az ő másik szomszédjának kertjében élnek, ahol most éppen nem lakik senki. Csak a füvet nyírni járnak oda. Már előre féltem őket, mert gondolom, ha megtanulnak vadászni, és nagyok lesznek, akkor nem fognak előjönni többé nappal. És én nem tudok majd róluk többet.</p><p>De egyenlőre még itt vannak. Mindig örülök nekik, elnézem ahogy jönnek, jól laknak, és visszamennek egy raklap alá szundizni, amire téglák vannak rakva. Jó helyet választott az anyjuk, ott nem áznak, nem fáznak. Tegnap már a málna bokor alól került elő kettő, tanulgatják az élelem szerzést. Gondolom a lepotyogott málnát eszegetik. Sajnos éjszakára nem tehetünk nekik ételt, mert a kóbor cicák megennék, pedig ők is kapnak enni napközben is. A szomszédasszonyom amikor meglátta őket, nagyon örült, de megjegyezte: "Már csak ez hiányzott, nem etetünk így is egy egész állatkertet". Valahogy kibírjuk, válaszoltam neki, eddig is mentek a dolgok, ha összefogtunk.</p><p>Nagyon drága már az állateledel, ők egyelőre cicapástétomot esznek, mert ha jól sejtem, talán még most is szopniuk kellene. Még kicsit várunk, aztán jön a darabos étel. Később pedig éjjelente megszerzik maguknak, ami kell. Azért ha jönnek, akkor is kapnak majd tőlünk is.</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg-ontcQc1_hSfUIDTTkhQMFWoqlWNlHM9y-BGUKxWCtowMGO238-C7o3goEtDSX3unhtwGJjlRAULo-hqa1wIRwTqsKIKTKkZvPbaSaO-iJ8AZKqKIraJaNT6j39uXk9IP8E7e6r1FK2Uxhh-a9iAqmwkeoW15ENIybgHmwCfqXdspAEmibboBFuS1aCDR/s4608/IMG_20230713_190110.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4608" data-original-width="3456" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg-ontcQc1_hSfUIDTTkhQMFWoqlWNlHM9y-BGUKxWCtowMGO238-C7o3goEtDSX3unhtwGJjlRAULo-hqa1wIRwTqsKIKTKkZvPbaSaO-iJ8AZKqKIraJaNT6j39uXk9IP8E7e6r1FK2Uxhh-a9iAqmwkeoW15ENIybgHmwCfqXdspAEmibboBFuS1aCDR/s320/IMG_20230713_190110.jpg" width="240" /></a></div><br /><p><br /></p>Zsuzsannahttp://www.blogger.com/profile/16601593937547336852noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1243665751759583265.post-17261669521016692972023-07-14T14:50:00.000-07:002023-07-14T14:50:23.187-07:00"Mert úgy szerette..."<p>Sok éve már ennek. Budapestre utaztam, végig egyedül egy vonatfülkében, és csendesen sírdogálva sajnáltam magamat. A nagyobbik húgom haldoklott egy kórházban, az utolsó napjait élte.</p><p>Szép volt és fiatal, a legszebb női életét élhette volna, ha nem támadja meg egy gyógyíthatatlan betegség. Mindig vidám volt, a legnehezebb napokon is úgy sétált át, mint én a jobbakon. Sugárzott belőle a tenni akarás, szeretettel nevelte két gyermekét, és rajongott a férjéért. Újra tanulni kezdett, éppen csak megváltoztatta addigi munkahelyét, egy egészségesebb élet reményében. Senki nem tudhatta, hogy már késő. Addig építész technikus volt egy olyan gyárban, ahol nem adtak túl sokat a munkahelyi ártalmak kivédésére, még az sem tűnt fel túlságosan, hogy sokan halnak meg arrafelé rákban. Olyan volt ez, mint a mi Eternitgyárunk, ahol még most is javában szedi áldozatait az azbeszt okozta rákos mellhártya gyulladás.</p><p>Felelősök nincsenek, az emberek pedig keserves kínokat átélve távozhatnak csak egy számukra mindenképpen jobb világba. Végig kellett néznem a hitét abban, hogy meg fog gyógyulni, aztán a lemondásait, majd belenyugvásait. Előbb csak egy sétabot, aztán kerekeskocsi, a hatalmas, szűnni nem akaró fájdalmak, a magányos kórházi létek. Volt közöttünk valami megmagyarázhatatlan kötelék a testvéri viszonyon kívül, akkor is értettük egymást, ha nem szóltunk egyetlen szót sem. Mivel akkor már távol éltünk egymástól, hosszú leveleket váltottunk, miután az ország másik végébe költöztek. Különös levelek voltak ezek, nem annyira az volt a lényeg mi áll bennük, inkább az, hogy odamentünk a postaládához, és ott volt a levél, a jól ismert betűkkel. És az-, bármi állt is benne ez után-, örömet jelentett mindkettőnknek. (Ezeket is őrzöm).</p><p>Érdekes, hogy az ember, tulajdonképpen mindig, minden helyzetben önmagát siratja. Mi lesz velem nélküle? Hogy élek majd ezután? Hogy lehet ezt egyáltalán kibírni? Miért pont velünk történik, és hasonló kérdések vetődnek fel bennünk. Talán nem merünk elmerülni a másik kilátástalanságába, hogy ő vajon mit gondol, mit érez, ha megtudja: nincs tovább.</p><p>A Keletiben leszálltam a vonatról, és gépiesen mentem a szokott útvonalon, előbb a buszhoz, hogy eljussak a kórházba. Fel a hegyre. Azt vettem észre, hogy valaki a kezembe nyomott egy kis kártyát, amin ez állt:</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg5yBHepejRLAZFYKYXpmBXZiCWjBpEspO-5n4yD5CvLAfaxfYdHFsagi9cSMM3nVnZ49HAwIGlnUw_Umy432x1xLL6YQADHO7tsLe7FfcT5GoYsWVZLlGT3ENH4eJ3R2pstSgozXXD7J_c-ZC124dH5gMcmncC86UplkeAhetHw4vcx3ROQLls4LxbErQV/s2048/347593868_24130266473227225_4289215658401321503_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1298" height="350" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg5yBHepejRLAZFYKYXpmBXZiCWjBpEspO-5n4yD5CvLAfaxfYdHFsagi9cSMM3nVnZ49HAwIGlnUw_Umy432x1xLL6YQADHO7tsLe7FfcT5GoYsWVZLlGT3ENH4eJ3R2pstSgozXXD7J_c-ZC124dH5gMcmncC86UplkeAhetHw4vcx3ROQLls4LxbErQV/w254-h350/347593868_24130266473227225_4289215658401321503_n.jpg" width="254" /></a></div><p>Nem ez a kártya volt, de még mindig meg van. Apró kék virágok voltak a sarkában. A húgom hitt Istenben. Nem volt vallásos kimondottan, de volt hite, amit meg is élt a maga módján. Nem tudom hogy rendezte le magában végül, Istent, a szenvedéseit, és azt, hogy meg fog halni. Erről nem beszéltünk soha. Mindketten el akartuk hitetni a másikkal, hogy ennek az egésznek csak jó vége lehet.</p><p>Máig nem tudom, miért éppen akkor kaptam azt a kártyát a kezembe, és azt sem, hogy miért őrzöm annyi éven át. Akkor egy pillanatra olyan érzésem támadt, mintha valaki megfogná a kezem és vezetne. Nem tudom hová, és miért, hiszen semmi nem változott meg tőle. A húgom meghalt, nem aznap, talán egy héttel később, de akkor találkoztunk utoljára.</p><p>Amikor eljöttem tőle, csendesen rugdostam magam előtt egy fenyőtobozt, amíg leértem a hegyről. Aztán felvettem, és a zsebembe tettem. Január volt, és hideg. Mindenhol hideg volt, hazaérve a fűtött szobámban is.</p>Zsuzsannahttp://www.blogger.com/profile/16601593937547336852noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1243665751759583265.post-17330291387399771632023-07-11T01:52:00.001-07:002023-07-11T02:09:07.143-07:00Minden gondolat tovább vezet egy lépéssel...<p>Pár hete találkoztam egy nagyon régi osztálytársammal, és sokat beszélgettünk. Nem volt forgatókönyv, sem különösebb rendszer, ide-oda röpködtek a szavak, kinek mi jutott az eszébe.</p><p>Visszagondolva, már azt sem tudom pontosan, hogy mit tudhattunk meg egymásról, egy mondata ragadt meg bennem, ahogyan azon csodálkozott, hogy nekem sohasem volt igazi barátnőm. Ők csapatban voltak, vitték tovább szinte egész életükön át, az általános iskolában kötött szövetségüket.</p><p>Egész életem során egyetlen osztálytalálkozóra mentem el, (nagyon személyes és többszöri kérésre), ez egy ki tudja hányadik általános iskolai találkozó volt, de minden bizonnyal az utolsó. Jócskán foghíjas volt már a társaság, a tanárok közül is egyetlen volt jelen, történetesen az, aki a negyedik osztályig életünk része volt. Hozzá mély, és életre szóló szeretet köt a mai napig, jól emlékszem a sírásra, tiltakozásra, amikor ötödikbe lépve meg kellett válnom tőle. Ő új osztályt kapott, én meg hatalmas repedéssel a lelkemben tettem, amit elvártak tőlem. Ott volt ugyan az iskolában, de újabb csapatot kapott, akiket el kellett indítania a kötelesség útján, mert a valódi megfelelési kényszer, a kötöttségek elfogadása ott kezdődött, az iskola első osztályában.</p><p>Ezen a találkozón, ő már idős volt, jót tett neki egy kar, ami segített a mozgásban, talán a kitüntető figyelem is, amit tőlem kapott, hiszen el sem mozdultam mellőle. Ha nagyon őszinte akarnék lenni, nem tudtam mély érdeklődést tanúsítani a volt osztálytársak irányába, ha valaki szólt hozzám, röviden válaszoltam. Pár mondat volt az is-, amikor a kivel, mi történt mióta nem láttuk egymást része következett a nagy napnak. Felálltam és elmondtam, hogy velem nem történik semmi, ha csak az nem, hogy a szüleimmel élek, és igyekszem mindenben a segítségükre lenni betegségükben, és korukhoz méltón. Nincs férjem, gyerekem, őket nagyon korán elveszítettem, én pedig megtanultam mindent elfogadni, amit a sors rám mért. Kb. ennyi volt, amikor az, aki annyira hívott erre az összejövetelre, és a tanárnőm fontosnak tartotta kiegészíteni az egészet azzal, hogy írok, és festek, szerintük nem is akárhogyan. Láttam, ahogy lángra lobban a kíváncsiság parazsa, de csak annyit fűztem hozzá, hogy ez igaz. Mivel beállt a csönd, felállt és beszélt az, aki utánam következett.</p><p>A nap további részét is a tanárnőm mellett töltöttem, olyan stílusban, mintha magamra csuktam volna egy láthatatlan ajtót, ha valaki kérdezett, röviden válaszoltam, de én nem szólítottam meg senkit. Az idő nagy részében csak néztem, hogyan tudtak egymáshoz ennyire közel maradni, és kis csapatokba verődve mennyi mondanivalójuk van egymásnak. Ők eddigre már többször találkoztak, mintha mindenki ott folytatta volna, ahol éppen abbahagyta. Vannak közöttük, akik itt élnek, ahol én, van olyan is, aki évekig elment mellettem köszönés nélkül, de olyan alig, akivel megálltam volna pár szót váltani. Azt hiszem soha nem volt bennem igazi kíváncsiság abban az irányban, hogy ki hogyan, hol él, vagy éppen mivel foglalkozik, ezért nem mentem el soha, egyetlen osztálytalálkozóra sem. És talán azért, mert nem volt valódi kötődésem senkihez, nem tudtam barátságokat kialakítani, s ha mégis megtörtént volna ilyen, akkor a megőrzése még nagyobb gondot okozott volna.</p><p>Néha belekeveredtem olyan barátkozás félébe, hittem is benne egészen addig, amíg a napnál is világosabb nem lett, hogy át vagyok verve, mi több, még ki is vagyok használva. Fájdalmas vergődések, ébredések voltak ezek, önmarcangoló, önhibáztató napokkal, éjszakákkal. Aztán megértettem, nem tudnám ezt egy egész életen át csinálni. Létrehoztam magamnak egy "óvatos gombot", ami azonnal bekapcsolt, ha valaki egy lépésnél közelebb jutott hozzám. Leéltem az életem nagy részét úgy, hogy a barátnők helyébe is az édesanyámat léptettem, és jó is volt ez így, amíg mellettem volt. Soha nem volt hiányérzetem. S most, hogy eljött hozzám a régi osztálytárs ráébredtem arra, miért is annyira kiemelkedően fájdalmas, hogy elveszítettem az anyámat. Miért élem meg évek után is úgy, mintha tegnap történt volna, miért nem jön az enyhülés, a tovább lépés lehetősége. Mert Ő nem csak a szülőanyám volt, hanem a legjobb barátnőm, társam minden cselekedetemben, ha úgy tetszik az életem jobbik fele. Sohasem kellett csalódnom benne: nem hagyott magamra, úgy voltam jó neki, ahogy a világra hozott, pucéran, olykor teljesen megszabadulva minden gátlásomtól, félelmemtől. Néha fékezhetetlen örömmel fogadva a semmit is, akkor is nevetve, amikor mások általában sírni szoktak. Mindig ott volt a keze, hogy felemeljen, ha elesek és nem vagyok képes felállni akkor sem, ha semmi sérülés nem látszik rajtam. Mégis úgy fekszem a földön, mint aki alól kiütötték a lábát és az el is tört. Letörölte a könnyeim akkor is, ha magamat sirattam keservesen, mert szentül hittem, hogy ez már a világ vége. Mindig ott volt bizonyítani az ellenkezőjét a legrosszabbnak is.</p><p>Visszagondolva nem is tudom, hogy volt annyi ereje, hiszen nem csak én voltam neki, voltak kisebb testvéreim. Messze került a családjától, anyjától, testvéreitől, idegenben küzdött a hétköznapokkal, csak az édesapám volt mellette, akire számíthatott. Nem szaladhatott át az édesanyjához kisírni magát, ha bánata volt, nem ölelhette magához a testvéreit, csak évente egyszer, amikor "haza" mentünk, itthonról. Mert ennek pedig így kellett lennie, még akkor is, ha az év többi napja megsínylette ezt. Az anyám távolléte a sajátjától mindkettőjük életét nagyon megnehezítette. Elszakíthatatlanul erős kötelék, hatalmas határokat átívelő szeretet fűzte szorosan egymáshoz őket. És viselték. Amikor újra együtt lehettek, szinte nem tudtak betelni egymással, ott volt minden szavukban, mozdulatukban, hogy a szívükben semmi nem változott. Az apját, amikor magára maradt, elhoztuk, nálunk élte le az utolsó éveit. Kemény, konok ember volt, aki az egész életét lánya, és felesége engedékenységére, szeretetére építette. És ez így is maradt halála napjáig. Nem hiszem, hogy önmagán kívül valaha is szeretett volna igazán még valakit.</p><p>Hogy megérte-e így élni? Ki tudja? Nem vagyok sem nagy társasági ember, sem túl barátkozós típus, a "könyöklés" pedig végképp nem megy de megítélni sem tudom, hogy történhetett volna-e az egész másként. Hogy jó lett volna e legalább egy ember, akivel mindent meg lehetett beszélni, azt sem tudhatom. S, aki mégis volt, történetesen éppen az, aki 9 hónapon át a szíve alatt védelmezett, de az is lehetett volna másként. Látok elég rossz példát erre is. És, ha így vesszük, akkor nekem ennél nagyobb szerencsém nem is lehetett volna az életemben. Az apám pedig magas szintű általános műveltsége kapcsán elindított azon az úton, ahol már minden bizonnyal egész életem végéig járni fogok. S ha minderre, még jött volna egy jó testvérszintű igazi barátság, lehet, az már maga lett volna a Mennyország! Az az ország, ahová ha valóban van, talán én be sem jutnék, mert szerintem vétkeztem már eleget hozzá!</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh89iwkzfJ71qbHySjnANXhkzUNgkuNBtdp1xbZDyDR2LwsEW_HG9xVCTgDV_5OCeAAzYixpibovaaLWxbvI5dOqRhwurDbcF7tkIYAKQ0Zt5RmbiwbRtzcQzLyFmgb4o8-mNkJiKsLIA8BaJtuPw-LrBW_UoGhM7q0v5rCYqEqfgTkTGNUK1EeAVUxaXSw/s460/P2050227.JPG" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="459" data-original-width="460" height="319" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh89iwkzfJ71qbHySjnANXhkzUNgkuNBtdp1xbZDyDR2LwsEW_HG9xVCTgDV_5OCeAAzYixpibovaaLWxbvI5dOqRhwurDbcF7tkIYAKQ0Zt5RmbiwbRtzcQzLyFmgb4o8-mNkJiKsLIA8BaJtuPw-LrBW_UoGhM7q0v5rCYqEqfgTkTGNUK1EeAVUxaXSw/s320/P2050227.JPG" width="320" /></a></div>(Egy festményem, az azóta már vandálok által felgyújtott, és elégett Madonna fából készült szobráról. A szobor a kegyeleti parkban volt Nagy László helybéli fafaragó alkotása.)<br /><p><br /></p><p><br /></p><p> </p>Zsuzsannahttp://www.blogger.com/profile/16601593937547336852noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1243665751759583265.post-47653420802300951732023-04-03T09:44:00.001-07:002023-04-03T09:44:59.559-07:00Ne nézz így rám - Máté Péter - Dékány Sarolta<iframe width="480" height="270" src="https://youtube.com/embed/-oehWWJDVQU" frameborder="0"></iframe>Zsuzsannahttp://www.blogger.com/profile/16601593937547336852noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1243665751759583265.post-76779504458427236742022-12-20T01:57:00.002-08:002022-12-20T01:57:55.470-08:00In memorian: Cserényi László<p> </p><p class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span class="uficommentbody"><span style="color: #1d2129; font-family: "Calibri","sans-serif"; font-size: 14.0pt; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Helvetica; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">Ez a történet az unokaöcsémnek állít emléket, aki a helyi Eternitgyár egyik ártatlan áldozata lett. Gyógyíthatatlan mellhártya rákban kellett meghalnia.</span></span></p><p class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span class="uficommentbody"><span style="color: #1d2129; font-family: "Calibri","sans-serif"; font-size: 14.0pt; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Helvetica; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">Dolga volt még ezen a világon, annyi mindent el
kellett volna intéznie még. Tudta, és nagyon igyekezett, hogy beleférjen még az
idejébe. Az erején felül is, ami egyre fogyott, de nem panaszkodott, bízott, és
remélt.<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span class="uficommentbody"><span style="color: #1d2129; font-family: "Calibri","sans-serif"; font-size: 14.0pt; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Helvetica; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">Fegyelmezetten hajtotta végre, amit előírtak számára,
evésben, diétákban, gyógyszerekben. Tűrte a műtétek fájdalmát, az oldalából
több, mint egy évig kilógó csövet, ami a felesleges vizet hivatott elvezetni.
Éjszakánként nem úgy aludt, ahogy kényelmes volt, hanem úgy, ahogy a kanül
engedte. Kétnaponta vízleszívás, kötéscsere. Kemotherápia, CT-k, röngenek, és a
belső feszültség, hogy mikor jön el az idő, mert tudta, hogy eljön. Nincs
mentség számára sem, ahogy a többieknek sem volt, csak neki kicsit tovább
adatott meg az élet, nem itthon kezelték, ott, ahol dolgozott.<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span class="uficommentbody"><span style="color: #1d2129; font-family: "Calibri","sans-serif"; font-size: 14.0pt; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Helvetica; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">Mindemellett bíróságra járt, ahogy az itteni
sorstársai, azért, hogy a végén kimondják: nincs felelős. Köze nem volt a
cementgyárhoz, sohasem dolgozott ott, mégis onnan bújt elő számára is a
rettegés, a félelem, a fájdalmakkal való küzdelmes lét, ahogy a többieknek.<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span class="uficommentbody"><span style="color: #1d2129; font-family: "Calibri","sans-serif"; font-size: 14.0pt; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Helvetica; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">Nem voltak itt barátai, legalábbis olyanok nem, akik
néha színt vittek volna a mindennapokba. Fiatalon elkerült innen, végül mégis
itt kötött ki, hiszen itt vannak azok, akik igazán szerették, mindig, minden
körülmények között. Mint mindenki, vágyott a társaságra, a szeretetre, és hálás
volt mindenért, betegen is segített, ahol tudott.<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span class="uficommentbody"><span style="color: #1d2129; font-family: "Calibri","sans-serif"; font-size: 14.0pt; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Helvetica; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">Nem gubózott be, nem adta meg magát a sorsnak.
Hasznosan töltte a felszabadult idejét. Alapítványokhoz járt, tanult rajzolni,
festeni, érdekelte minden, amire addig nem jutott ideje. Legtöbbet azonban,
amennyit csak lehetett a kisfiával foglalkozott. Hozta vitte a másik
családjától, következetesen, szépen nevelgette, és igyekezett megadni neki
mindent, hogy a kisfiút ne viselje meg a család szétszakadása. Ahogy én láttam,
a fia imádattal csüngött rajta, elég volt látni, ahogyan az apjára nézett,
ahogy időnként hozzá bújt, ahogy beszélt vele. Egy kisgyerek, aki talán még
igazán nem is érti, mi történik körülötte, aki csak érzékeli bizonyos
dolgokból, hogy az apjával nincs minden rendben, de az Ő kis fejében még nincs
ott a halál. <o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span class="uficommentbody"><span style="color: #1d2129; font-family: "Calibri","sans-serif"; font-size: 14.0pt; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Helvetica; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">Az apja egy nagy ládát készített neki, saját kezűleg,
csiszolta, lakkozta, szép lett. Aztán bele rakta a az útravalót, az emlékeiket,
videót, különboző tárgyakat, apró, de nagy jelentőséggel bíró kapaszkodókat,
hogy ott legyen a fiának, ha ő már nem lesz.<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span class="uficommentbody"><span style="color: #1d2129; font-family: "Calibri","sans-serif"; font-size: 14.0pt; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Helvetica; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">Sokszor csak néztem őt, olyan volt, mintha egyesült
volna benne a világ minden ereje, ahogy „összekapirgálta” magát, annyiszor
visszajött, az útelágazástól. Képes volt pozítívan látni az életet, a
legnagyobb pofonok után is, csak megrázta magát, és ment tovább. Nem tudom
„mibe került ez neki”, hány álmatlan éjszakát vergődött végig magányosan, mert
az ilyen utakon általában egyedül járnak az emberek. Nem tudom, hogy lehet úgy
élni, hogy az ember tudja, senki, és semmi nem marad a levegőben, hogy biztos már
nagyon közel, amikor bekövetkezik a leszállás ideje, olyan közel, hogy
bármelyik napon kihunyhat a fenti ragyogás.<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span class="uficommentbody"><span style="color: #1d2129; font-family: "Calibri","sans-serif"; font-size: 14.0pt; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Helvetica; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">Egyszer azt mondta fessek egy képet, legyenek rajta
fák, rét, legyenek madarak, őzike, róka, és egy tó, ami előtt Ő áll, de ne
látszon a képen, hogy Ő az, csak egy fényember legyen, aki nézi a tájat.
Megtettem, de csak elrakta, nem volt a falon, még nem akart fényember lenni, és
mi sem akartuk, hogy az legyen. Nehéz volt megfesteni, s végén nem is éreztem,
hogy jó lett. Egyszer talán újra megfestem, majd ha leülepednek bennem dolgok,
majd ha fel tudom cserélni a valóságot a fénnyé vált emberrel. Ha el tudom
fogadni, hogy nem ölelhetem át, és nem csimpaszkodhatok a nyakába, hogy
felérjem, ha puszit akarok adni neki.<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span class="uficommentbody"><span style="color: #1d2129; font-family: "Calibri","sans-serif"; font-size: 14.0pt; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Helvetica; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">Errefelé sokan ismerik ezt az érzést, szülők,
nagyszülők, férjek, feleségek, gyermekek. Errefelé neve van a halálnak: azbezt.
Neve van, ismeri is mindenki, de csak a mesékban léteznek szupermenek, akik le
tudnák győzni.<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span class="uficommentbody"><span style="color: #1d2129; font-family: "Calibri","sans-serif"; font-size: 14.0pt; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Helvetica; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">Neki sem sikerült, tegnap este átevezett a folyón,
reméjük a túlparton már elég a levegő, nem gyötrik fulladásos rohamok, és nem
fáj többé semmi.<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span class="uficommentbody"><span style="color: #1d2129; font-family: "Calibri","sans-serif"; font-size: 14.0pt; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Helvetica; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">Nyugodj békében Laci, az angyalok vigyázzák álmodat!<o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span class="uficommentbody"><span style="color: #1d2129; font-family: "Calibri","sans-serif"; font-size: 14.0pt; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Helvetica; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">És itt is köszönöm a már szintén elhunyt katolikus Mándoki György atyának, hogy bár nem tartoztam a hitközösségébe, ezt az írásomat olvasta fel, az unokaöcsém temetésén. Azt hiszem ennél nagyobb közösségben soha nem hangzott el, még egyetlen írásom sem.</span></span></p><p class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span class="uficommentbody"></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhLs3APaXOOrMKTnmXssLBKmYjQa1JgE_iGDT4eHIX9zNjr0lGvQ530mNgBczfwuS2dYIPh4ZryOQzwDephCRfrDmAwFxk9dLAmIT4VZzt-l_uebSRFPxACKQ_M5PBgN5Al2NMF44ejy3TIhYW25A1vRAqSom2kBhX2K68Dg44jR5kl6nDRE_dd6OUGsg/s2048/265240_368271143252401_1014494554_o.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1536" data-original-width="2048" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhLs3APaXOOrMKTnmXssLBKmYjQa1JgE_iGDT4eHIX9zNjr0lGvQ530mNgBczfwuS2dYIPh4ZryOQzwDephCRfrDmAwFxk9dLAmIT4VZzt-l_uebSRFPxACKQ_M5PBgN5Al2NMF44ejy3TIhYW25A1vRAqSom2kBhX2K68Dg44jR5kl6nDRE_dd6OUGsg/s320/265240_368271143252401_1014494554_o.jpg" width="320" /></a></div><br /><span style="color: #1d2129; font-family: "Calibri","sans-serif"; font-size: 14.0pt; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Helvetica; mso-hansi-theme-font: minor-latin;"><br /></span><p></p><p class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span class="uficommentbody"><span style="color: #1d2129; font-family: "Calibri","sans-serif"; font-size: 14.0pt; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Helvetica; mso-hansi-theme-font: minor-latin;"><br /></span></span></p>Zsuzsannahttp://www.blogger.com/profile/16601593937547336852noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1243665751759583265.post-90088392714198267542022-12-19T12:05:00.000-08:002022-12-19T12:05:03.629-08:00Baleset<p></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span face=""Tahoma","sans-serif"" style="font-size: 10pt;"><o:p></o:p></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><span face=""Tahoma","sans-serif""><span style="font-size: medium; text-align: justify;">Mindig ingerlékeny volt, gyorsan bepörgött.
Aznap talán többször, és intenzívebben, mint máskor. Gondolt rá, hogy esetleg
magas a vérnyomása időnként, vagy állandóan – de nem törődött vele. Élte az
életét, úgy ahogy ő szerette volna, és ebből nem engedett. Lehetett vita, de az
utolsó szónak az ő szájából kellett elhangoznia. Mindig.</span></span></div><p></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span face="Tahoma, "sans-serif""><span style="font-size: medium;">Ült a kerékpáron, a kutya vígan poroszkált
mellette. Élvezte a szabadságot. Sütött a nap, már szinte nyári melegséggel.
Sehol egy felhő, az égkékje gyönyörű volt, amilyen festékben nem is létezhet.
Abban a pillanatban igazán szépnek találta az életet.<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span face="Tahoma, "sans-serif""><span style="font-size: medium;">Előbb érezte fejében a hasító fájdalmat, és
ütést, mint mielőtt bekövetkezett. Tudta, hogy talajt veszített, és túl soká
tart az esés épp úgy, mint a filmekben, amikor lassítják a képeket. Évek
pörögtek le a fejében, amíg földet ért. Közben úgy rémlett, mintha baltával
hasogatnák minden csontját darabokra. Utolsó gondolata az volt, most meg fog
halni, elvégeztetett számára itt a földön. Sírni akart, de ez már nem sikerült.
Nem látta, hogy emberek csődülnek köré, hogy megérkezik a mentő, és
elszállítják. Már nem élt, csak elméletben-, dobogott a szíve, küzdött a teste.
Több órán át műtötték, azután gépre tették ami még élt belőle, de az már nem ő
volt.<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span face="Tahoma, "sans-serif""><span style="font-size: medium;">A fájdalom további része azokra maradt, akik
szerették. Akik ott álltak felette, s maguk sem merték végig gondolni, hogy mi
lett volna jobb: ha azonnal vége mindennek, vagy ami megmaradt. Várni.<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span face="Tahoma, "sans-serif""><span style="font-size: medium;">Várni valamiféle csodára, ami olyan ritkán
van az életben. Várni napokon át, hallgatni a lélegeztető egyenletes, gúnyos
szuszogását, ahogyan levegőt pumpál a tüdejébe, majd eltávolítja. Nézni az
agyon kötözött fejet, amiből szinte semmi nem látszik, ezért ismeretlennek
tűnik a hozzátartozó testtel együtt. Szenvedni attól, hogy nincs segítség, hol
elfogadni, hol kétségbe vonni, hogy már úgysem érez semmit. Tenyerükben tartani
a kezét, és hinni, vagy nem hinni abban, hogy valamiféle erő, vagy biztatás
sugárzik át belőlük, az ágyon fekvő testbe.<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span face="Tahoma, "sans-serif""><span style="font-size: medium;">Visszaszorítani a könnyeket, elfojtott
suttogássá alakítani az ordító kérdést: miért? Megmagyarázni, hogy csak a
véletlen volt, hogy épp ott, és épp akkor, és éppen vele.<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span face="Tahoma, "sans-serif""><span style="font-size: medium;">Mégis, mindennek ellenére, előcsalogatni, az
ősi hitet, a lélek legmélyéről, hogy hátha megtörténik a csoda. Pedig nincsenek
racionális érvek, egy szilánkosra tört koponya, és agyvérzés, az abszolút
esélytelenség a további életre. Az orvosok is ezt mondták.<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span face="Tahoma, "sans-serif""><span style="font-size: medium;">Nehéz a búcsú. A remény, hogy még ott lesz a
kórházi ágyon a következő napon is, sohasem akar szűnni. Hozzá lehet érni, meg
lehet csókolni, még ő az, aki annyi éven át hozzájuk tartozott. Ismerték minden
mozdulatát, meghallották a ki nem mondott szavait, értették. Hallották nevetni,
és látták sírni.<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span face="Tahoma, "sans-serif""><span style="font-size: medium;">Talán, ha felállna, csak úgy, hirtelen
elkezdene kiabálni, veszekedni, mint máskor. Zsörtölődne, reklamálna,
piszkálódna, mint annyiszor már az életben. Lehetne rá haragudni, és
gondolatban elküldeni a „sunyiba”. De csak fekszik, és nincs egyetlen jele
annak, hogy bármit is érezne. Nem kér semmit, nem látszik a szeme, meg sem
mozdul.<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span face="Tahoma, "sans-serif""><span style="font-size: medium;">Csak sajnálni lehet-, ez így, teljességgel
szokatlan családi viszonylatukban. Nem tudnak vele mit kezdeni. Mennek minden
nap, semmit sem kell vinni, mert az ágyon fekvőnek nincsenek már igényei.
Előhúzzák a széket, és csendben leülnek. A beszédnek sincs helye, talán az
imádságnak lenne, de egyikük sem vallásos már régen. Most végig gondolni
mindent, egyszerűen illetlenség az csak saját „szemszög”, nincs ott, hogy mit
mondana a másik.<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span face="Tahoma, "sans-serif""><span style="font-size: medium;">Várnak a halálra, milyen nonszensz ez így
kimondva? Várni arra a valamire, amitől legtöbb ember egész életében viszolyog?
Tolni, minél messzebbre azt az időt, amikor már semmiről sem tudni, amikor
megszűnik minden a búcsúzó számára, mert mi van „az” után-, arról csak
találgatások folynak. „Onnan” senki nem jött még vissza.<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span face="Tahoma, "sans-serif""><span style="font-size: medium;">Az ágyon fekvő, pedig már „ott” van, csak a
teste küzd még a létért. Küzd, oktalanul, fej nélkül, csak a teste. Mintha örök
igazsággá váltak volna Hemingway szavai: az ember nem arra született, hogy
legyőzzék.<o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span face="Tahoma, "sans-serif""></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span face="Tahoma, "sans-serif""><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj-fT0Q2_HA-IZB0HNVYkufuc48cvFGtInmlEBLSS2UBLKkzIgVprbB-OKNcG_69zk36vwWJ16YDRmWe3SQG8YGEdEqRe88spFxUpQDbZXBtDfjasLfc8muwQzkDXHUmt2V2Xno0bmCVaURkOZHjpRSDVsEfBlEp0oH0noSWUas7C1-j1n45KvRivRvpQ/s729/136711311_2243349299122341_7804760428743237985_n.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="729" data-original-width="639" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj-fT0Q2_HA-IZB0HNVYkufuc48cvFGtInmlEBLSS2UBLKkzIgVprbB-OKNcG_69zk36vwWJ16YDRmWe3SQG8YGEdEqRe88spFxUpQDbZXBtDfjasLfc8muwQzkDXHUmt2V2Xno0bmCVaURkOZHjpRSDVsEfBlEp0oH0noSWUas7C1-j1n45KvRivRvpQ/s320/136711311_2243349299122341_7804760428743237985_n.jpg" width="280" /></a></span></div><span face="Tahoma, "sans-serif""><br /></span><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="text-align: justify;">(Kép forrása: internet)</span></div><span style="font-size: medium;"><br /></span><p></p><br /><p></p>Zsuzsannahttp://www.blogger.com/profile/16601593937547336852noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1243665751759583265.post-31078356011012680142022-12-17T13:08:00.000-08:002022-12-17T13:08:34.289-08:00Dundi<p> <span style="color: #222222; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: small;">Dundi</span></p><div class="gmail_default" style="color: #222222; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: small;">Kemény 3 hetembe került, amíg úgy igazából magához engedett, nem bújt az ágy alá, amint a lépteimet meghallotta. Szerintem régen megdőlt az az állítás, hogy a macskák a helyhez ragaszkodnak, nem az emberhez. Ugyanis ő pontosan ott van, ahol eddig élt, a maga választotta helyen.</div><div class="gmail_default" style="color: #222222; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: small;">Rengetegen voltak már, az alsó kert gazdájához tartoztak, aki nem nagyon törődött velük. Aztán a gazda meghalt, de már előtte is mindenhol ott voltak csapatostul. Helyet kellett találni nekik. Mikor a költözésre került a sor, ő elbújt, és napok múlva került elő. Maradt, ott ahol addig élt.</div><div class="gmail_default" style="color: #222222; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: small;">Évek teltek el, a befogadója mellett aludt, élt, olyan kemény akarattal, hogy kiszorította az addigi kedvencet is, annak kellett engedni a szokásaiból. Most pár hónapra magára maradt, én próbálom helyettesíteni a gazdáját. Ennek lassan két hónapja. Azt hiszem már elfogadott, talán valamennyire szeret is, de korántsem egyforma lelkesedéssel.</div><div class="gmail_default" style="color: #222222; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: small;">Már nem bújik el, néha ott vár a lépcső tetején, és nyávog. Hol szemrehányón, hol panaszosan, hol csak úgy egyet-kettőt, mintha köszönne. Aztán csalódottan megfordul, elindul be a szobába. Nem engem várt, tudom. </div><div class="gmail_default" style="color: #222222; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: small;">Azért engedi, hogy simogassam, néha oda bújik, hozzá nyomja kis pofáját az enyémhez, és dorombol, de ezt sem egyformán. Van benne magasabb tónusú, sírós-panaszos, gyorsabb ritmusú. Aztán a belenyugvó, elfogadó mélyebb, és nyomja egyfolytában megunhatatlanul. Ha van valami szívszorító, akkor ez az! </div><div class="gmail_default" style="color: #222222; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: small;">Nem felejt: várja azt a valakit, akinek az érintése, hangja, nem ugyanolyan, mint az enyém. Akihez éjszakánként bújt, és úgy aludtak el, aki a biztonságát, az életét jelentette. Akihez az ő számára semmiben nem tudok hasonlítani, hiába szeretem teljes szívvel!</div><div class="gmail_default" style="color: #222222; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: small;">Mindezt csak azért írtam le, hogy én már tudom: a macskák éppen olyan hűségesek, mint a kutyák, és éppen olyan okosak is! Olykor talán még okosabbak, de a szeretetük egy végtelenített zene, dorombolás formájában, amire csak oda kell figyelni, mert a lelkük is benne van. Kifejezi az érzelmeiket.</div><div class="gmail_default" style="color: #222222; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: small;">Tudatosabban kell élnünk az állataink jövőjét illetően. Ha módunkban áll, ne hagyjunk magunk után árvákat, sem cicát, sem kutyát, bármennyire fáj is pillanatnyilag, hogy le kell mondanunk róluk. Nekik éppen úgy fáj, amikor elveszítik azt, ami addig az életük volt. Nincs két egyforma ember, ahogy igazi gazdi is csak egy van.</div><div class="gmail_default" style="color: #222222; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: small;">Neki van, és haza fog térni. Nem vár hiába. Ott folytatódik az élete, ahol abbamaradt rövid időre.</div><div class="gmail_default" style="color: #222222; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: small;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhu_iEEmWgik_o_UX9F-v-6EqkpZZMa_ef9wRO41LjOBsfDXcR5x3R-q8qiUEE8AEd-wX9wcBII-avaG2BSWfinSQbX6V5kBDQRTRlwK8FufqRZUG9jMfhiPTe3XGvc2BU-OEunKjsbbKdYwiG1Hzj7SvxZp8jP38ReB_mpG_CMfy0bd5BGTWE8DCnvxw/s2048/310632811_651214459710240_4737625558651955240_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1536" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhu_iEEmWgik_o_UX9F-v-6EqkpZZMa_ef9wRO41LjOBsfDXcR5x3R-q8qiUEE8AEd-wX9wcBII-avaG2BSWfinSQbX6V5kBDQRTRlwK8FufqRZUG9jMfhiPTe3XGvc2BU-OEunKjsbbKdYwiG1Hzj7SvxZp8jP38ReB_mpG_CMfy0bd5BGTWE8DCnvxw/s320/310632811_651214459710240_4737625558651955240_n.jpg" width="240" /></a></div><br /><div class="gmail_default" style="color: #222222; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: small;"><br /></div>Zsuzsannahttp://www.blogger.com/profile/16601593937547336852noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1243665751759583265.post-88088533537716738652022-08-08T10:10:00.001-07:002022-08-08T10:10:31.337-07:00Vége a nyárnak?<p><span face="Arial, Helvetica, sans-serif" style="color: #222222; font-size: small;">Lassan vége a nyárnak, még akkor is, ha néha úgy érezzük, mintha tegnap kezdődött volna. Későn indult be úgy igazán, de az idén bőven volt melegünk, és szembe találtuk magunkat a víz hiányával is. Tavak, folyók száradtak ki, most ilyen az időjárás, ebbe elég kevés a beleszólásunk.</span></p><div class="gmail_default" style="color: #222222; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Nekem az tűnt fel pár hete, hogy nagy a csend. Először nem értettem miért, aztán rájöttem: eltűntek a madarak. Nincs csivitelés, szépen cifrázott füttyögés, a rozsdafarkúak sem csalogatják kétségbeesetten maguk után a frissen repülni tanuló fiókákat. A gerlék is viszonylag csendben vannak, talán egy költés volt a fenyőfán, de ebben sem vagyok biztos. Nem látok rigókat sem, legfeljebb a kis bagoly visít bele a levegőbe olykor, ha éppen a környéken jár.</div><div class="gmail_default" style="color: #222222; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Nálam mindig volt friss víz, a kutyám Füli általában a lakásban volt, mert fekete is, és dús szőrű. Pityu a garázsba száműzte magát napközben, nyitott ajtó és ablaknál, egy szuper helyet talált magának a szundikálásra. Csak éjjelre jött be, na és ha megéhezett. Ők tehát nem zavarták a madarak életét.</div><div class="gmail_default" style="color: #222222; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Akkor hová lettek? A költés már későn lenne, az elköltözés meg korán. </div><div class="gmail_default" style="color: #222222; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Figyelem a gólyák életét a madármentő állomások híradásaiból, és olvastam, hogy a fiatalabbak, egy tapasztalt idős vezetésével, már csapatokban készülnek útra kelni. Aztán nem kell sok idő, indulnak mind. Olyan szép, és megható ez! Szeretjük a gólyákat mi magyarok, biztosan sokkal jobban, mint mások a világban. Emlékszem, talán 2019-ben volt, amikor épp itt nálunk landoltak pihenőre a házainkon, a réteken. Annyi gólyát együtt, még soha nem láttam életemben. Mint a fecskék gyerekkoromban a villanydrótokon, vagy körözve a fejünk felett búcsúztak.</div><div class="gmail_default" style="color: #222222; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Most, amikor arra készülnek, hogy erdőket pusztítsanak el az emberek azért, hogy melegben lehessenek, vagy ezen gazdagodjanak, vajon ki gondol arra, hogy a madarak hány ezer km-t tesznek meg azért, hogy egy napon újra visszatérhessenek nekünk segíteni? Pusztítani a kártevőket, mosolyt csalni az arcukra puszta jelenlétükkel, és különös szép zenét szolgáltatni a füleinknek?</div><div class="gmail_default" style="color: #222222; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">És ki gondol a gyönyörű fák méltóságára, árnyékára, ahogy önzetlenül szolgálnak bennünket hosszú éveken át? A mondatra, hogy ha igazán szomorú vagy, ölelj át egy fát! Mert ez valóban hat, én tudom.</div><div class="gmail_default" style="color: #222222; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Az ember sok mindent eltűr, kibír, még azt is, ha addig rakják a hátára a terheket, amíg meg nem görbül. Elszántan küzd a betegségek ellen, birkózik saját szegénységével, és tehetetlenségével, de most, hogy azokról van szó, aki szavakkal nem tudnak kiállni magukért, vajon teszünk e valamit?</div><div class="gmail_default" style="color: #222222; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> A madarakért, az állatokért, a fákért?</div><div class="gmail_default" style="color: #222222; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh2gQCAS34IOqwk9VjB_pvRkAyizATehv1PF_lFeOYGp7fkr35hcI5sK083IK7c3ZQfX7TNBifMDNbfz90ua0pmJLMitXzSLB454mSk8hw8faf6iNlJ6QBC9cIrEIJTwMhtX--zHB0W9q0MK9Cc2RuUZ8oKylPmX2lZg0pXOHXw2jjHEApejoHtckDIXQ/s2560/116793377_291180338996017_3956560845618345256_n.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1707" data-original-width="2560" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh2gQCAS34IOqwk9VjB_pvRkAyizATehv1PF_lFeOYGp7fkr35hcI5sK083IK7c3ZQfX7TNBifMDNbfz90ua0pmJLMitXzSLB454mSk8hw8faf6iNlJ6QBC9cIrEIJTwMhtX--zHB0W9q0MK9Cc2RuUZ8oKylPmX2lZg0pXOHXw2jjHEApejoHtckDIXQ/s320/116793377_291180338996017_3956560845618345256_n.jpg" width="320" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEifNdwmWu9iGJu-9-af-i1b5Xo5UJe5eMB5GMpjBhIeY75ySTZzMf7gkot2prGdrBaJ8E1ATouhtf9zoUmAq9pgJMmEJZPGLW8N-O88L1b9a6-nb4WBLS4YpoBtL2vhryIh8yef0rjDoecfTTbreUTF1_9VJfzXUBWOXmwoi_k_UrTw439Ga3ogZIMhZw/s2048/273756544_4565260843601132_5481309897672812104_n.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1547" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEifNdwmWu9iGJu-9-af-i1b5Xo5UJe5eMB5GMpjBhIeY75ySTZzMf7gkot2prGdrBaJ8E1ATouhtf9zoUmAq9pgJMmEJZPGLW8N-O88L1b9a6-nb4WBLS4YpoBtL2vhryIh8yef0rjDoecfTTbreUTF1_9VJfzXUBWOXmwoi_k_UrTw439Ga3ogZIMhZw/s320/273756544_4565260843601132_5481309897672812104_n.jpg" width="242" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi9aWUvO9rsCB9AzY5l8X-GmtgsyYwsLan6GHaMhzFZ-FKr0iMshpmFpJ30ExTj3qAMdCo2iadk8eTY3jnNeL4RvC222HDYUVmpSwDiJxQow1NUcuznGgt-9rZAGInUbKuEXpaMZ-QUx7u-bBWG4MxarXKK-uZYsjchtW-zUGjmW8R_S_kPYMhvFFsDrg/s1268/1399166_1388249734751548_1124846606_o.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1268" data-original-width="1246" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi9aWUvO9rsCB9AzY5l8X-GmtgsyYwsLan6GHaMhzFZ-FKr0iMshpmFpJ30ExTj3qAMdCo2iadk8eTY3jnNeL4RvC222HDYUVmpSwDiJxQow1NUcuznGgt-9rZAGInUbKuEXpaMZ-QUx7u-bBWG4MxarXKK-uZYsjchtW-zUGjmW8R_S_kPYMhvFFsDrg/s320/1399166_1388249734751548_1124846606_o.jpg" width="314" /></a></div> Fák. Saját festményem<br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div><br /></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><br /><div class="gmail_default" style="color: #222222; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: small;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div> Zsuzsannahttp://www.blogger.com/profile/16601593937547336852noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1243665751759583265.post-8754453598439901102022-07-29T02:19:00.000-07:002022-07-29T02:19:22.432-07:00Horgász birodalom Hatvan kavicsbánya tava<p>Kirándultunk egyet, jó barátommal, (és ez értendő a szó igazán nemes, valódi barátság, minden romantikus cirkalmazás nélküli tényében). Ő az, akire a bajban is számíthatok, aki ott van, ahol kell, és amikor igazán kell. Nagy szó ez a mai világban, amikor a barátságok általában addig tartanak, amíg minden rendben van, vagy amíg politikai nézet, állásfoglalás, vagy egyéb apró félreértések véget nem vetnek neki. Évtizedes barátság ez, és nem mondom azt, hogy nem akadtak zökkenők, hiszen senki nincs hiba nélkül. A mi dolgaink mindig rendeződtek, anélkül, hogy elnézést kellett volna kérnünk egymástól.</p><p>Nincsenek elvárásaink egymással szemben, nem akarjuk megváltoztatni a másikat, elfogaduk úgy, ahogy van. Tiszteletben tartjuk a döntéseit, és bármiről tudunk beszélgetni, nincs tabu döntögetés. Amikor úgy hozza a sors nevetünk, amikor másként, nem szégyellünk könnyezni sem. Mindketten nagyon szeretjük az állatokat. Ha úgy hozza a sors, hogy valamelyikünknek el kell mennie otthonról, gondolkodás nélkül odaadjuk a lakásunk kulcsát, és tudjuk jó kezekben van az otthonunk, amíg haza nem érünk.</p><p>Szóval krándultunk egyet, azzal az elhatározással, hogy kinn töltjük az éjszakát is a tónál, azonban a természet közbe avatkozott. Este, sötétedés után úgy tűnt, nagy vihar van készülőben, és bár nekünk jó helyünk lett volna, hiszen jól felszerelt lakókocsi van kinn, kettő is, egyik a fiáé, a másik az övé, mégis haza jöttünk. Pár perc alatt összepakoltunk, és indultunk. A kutya miatt, nem az ő kutyája, az enyém miatt. Az övé jól tűri a viharokat, az enyém viszont pánikol. Az övé jól tűri azt, ha ő távol van, (igaz én akkor gyakran átmegyek), az enyém viszont semmi másra nem figyel, csak arra, mikor nyílik végre a kapu, és lépek be rajta. Közben pedig nem érdekli semmi, még a szomszédasszony is hiába szólongatja, pedig őt is szereti.</p><p>Szóval haza startoltunk azzal az elhatározással, hogy lesz másik alkalom, amikor még majd újra kimegyünk. El ne felejtsem, nagy horgász, fogott is 3 szép halat, igazán méreteset, még nem elhízott pontyokat. Amiket azután közösen megsajnáltunk, és szépen visszaengedte őket a vízbe. </p><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh-zx9LBWDBINaZzmG_ezZBk7DIeKOKehOgAUdT68UyEe8O2ZtgtQJ_HEn6MLGlTDnJ7iyh_k_6sTcNtzZ282c3xncUZ5dZxjYYFPGTAWvPvsj5Xj9ij_yfc2Zd3WwgjKUktUP9IH6siEuUoSnhiThCLmFtdUkiH8P81cxw4VYgdU6oLd-oicimrGpMaw/s1280/P7080151.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="960" data-original-width="1280" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh-zx9LBWDBINaZzmG_ezZBk7DIeKOKehOgAUdT68UyEe8O2ZtgtQJ_HEn6MLGlTDnJ7iyh_k_6sTcNtzZ282c3xncUZ5dZxjYYFPGTAWvPvsj5Xj9ij_yfc2Zd3WwgjKUktUP9IH6siEuUoSnhiThCLmFtdUkiH8P81cxw4VYgdU6oLd-oicimrGpMaw/s320/P7080151.JPG" width="320" /></a></div><br /> beetető kis hajó<p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjpL-G7eOoLFKKLexz2PBWL6AYbnTsvepbdbLIal9LdbEruZmAyX_QcO4fDL8Ku4_-CcPt2LET6Ws1HxeG5UfLesN9qPFMm2Z6S2FmRnocVWXYCfy8sk50Z9t-t-l8Ji_yl8ouPg8oJGxCdOwVB270ibJhIqqZUc0bubY2GRL9O1xZLXNxCdDAwMKrZ5A/s640/P7080130.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="480" data-original-width="640" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjpL-G7eOoLFKKLexz2PBWL6AYbnTsvepbdbLIal9LdbEruZmAyX_QcO4fDL8Ku4_-CcPt2LET6Ws1HxeG5UfLesN9qPFMm2Z6S2FmRnocVWXYCfy8sk50Z9t-t-l8Ji_yl8ouPg8oJGxCdOwVB270ibJhIqqZUc0bubY2GRL9O1xZLXNxCdDAwMKrZ5A/s320/P7080130.JPG" width="320" /></a></div><br /><p> a lakókocsik</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjI7AtJyPt8EAke0FNz9fPsXW1jT4GXhvnNHpe4VQbt-_ZHbbJ4R9dRlapvDL5RnF-iCixoEb3_EgkuZgE0adBzG8qvxaNE-oLLngXWnzvOfvZHiFLNgescj7Rj8h4iaZoy2Qlf3ELWXWZJjqsff_X8MAhIhXs4_sJ1bXx0ZISIHbw9RTaOy7YctV_S_w/s1280/P7080141.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="960" data-original-width="1280" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjI7AtJyPt8EAke0FNz9fPsXW1jT4GXhvnNHpe4VQbt-_ZHbbJ4R9dRlapvDL5RnF-iCixoEb3_EgkuZgE0adBzG8qvxaNE-oLLngXWnzvOfvZHiFLNgescj7Rj8h4iaZoy2Qlf3ELWXWZJjqsff_X8MAhIhXs4_sJ1bXx0ZISIHbw9RTaOy7YctV_S_w/s320/P7080141.JPG" width="320" /></a></div><br /><p> hattyú család fotózása</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg3yDqF2wVb32Z5Ju5-oj-VGX_F5kIsrO63glO-5K36e10PE7df2qFWSQ8GVyPFRqNbsUkenW1DNNZ7oHRYLMMyO1m23A48Rd-7_L3Q9Pdh-oAT_7ZwcSxRD4iz27eSc4yQTjcR6CSolKyceQzucreD1M8bIxQJORZoyaa9Darxzooy1rUX7s7_ZwsNMA/s640/P7080127.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="480" data-original-width="640" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg3yDqF2wVb32Z5Ju5-oj-VGX_F5kIsrO63glO-5K36e10PE7df2qFWSQ8GVyPFRqNbsUkenW1DNNZ7oHRYLMMyO1m23A48Rd-7_L3Q9Pdh-oAT_7ZwcSxRD4iz27eSc4yQTjcR6CSolKyceQzucreD1M8bIxQJORZoyaa9Darxzooy1rUX7s7_ZwsNMA/s320/P7080127.JPG" width="320" /></a></div><br /><p> földön vízen béke</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjm2I_dee6QviJidF2Jg-lG75ZjUXw8h2yHZRYHfbHg4nqRbcgQF7D_0u0FphuI1Mn2AazERfBJmelpqWocS4HDjEtojhDmDDmvX0ekXdGpLsonhN3ScT4sMtWfXkoK9ayVooYpyQNev2NPkWPlrpY6k3xgUI47S7ye7x_CTwre1f0GPCNxID5zKDnABw/s1280/P7080157.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="960" data-original-width="1280" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjm2I_dee6QviJidF2Jg-lG75ZjUXw8h2yHZRYHfbHg4nqRbcgQF7D_0u0FphuI1Mn2AazERfBJmelpqWocS4HDjEtojhDmDDmvX0ekXdGpLsonhN3ScT4sMtWfXkoK9ayVooYpyQNev2NPkWPlrpY6k3xgUI47S7ye7x_CTwre1f0GPCNxID5zKDnABw/s320/P7080157.JPG" width="320" /></a></div><br /><p> amikor összeér a víz és az ég</p><p><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjnOhgTwxHdV9k1UhbzGLGV3ucI4gDhSTeseXWZ9I9aZhFwUo79lGMzL3eBmMGogYkM9-m_zNCmhcQLTyUUGwRahJLejw-qlJPA75MDk1ZqCHk0z_fen2uPvymGJ2sFdnXchPtPRzzHxGMG6N8kyS9qnTv5nnUtn9cbrqdCYbnGwXgaDKR5qiqTiVymJA/s1280/P7080139.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="960" data-original-width="1280" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjnOhgTwxHdV9k1UhbzGLGV3ucI4gDhSTeseXWZ9I9aZhFwUo79lGMzL3eBmMGogYkM9-m_zNCmhcQLTyUUGwRahJLejw-qlJPA75MDk1ZqCHk0z_fen2uPvymGJ2sFdnXchPtPRzzHxGMG6N8kyS9qnTv5nnUtn9cbrqdCYbnGwXgaDKR5qiqTiVymJA/s320/P7080139.JPG" width="320" /></a></div><br /> partok itt, és a távolban<p></p>Zsuzsannahttp://www.blogger.com/profile/16601593937547336852noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1243665751759583265.post-4417963883086061412022-06-19T00:34:00.001-07:002022-06-19T00:34:53.821-07:00Képek a budapesti könyv átadóról<p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgOQ7ln-jdjyyESbEP5c9EbRAl3LtrMiMBBV3dfp0co_Skdxk5YvIKTG2bAdOjlXR9OPq5wM1y2H3W6AM1kMVgFSNBHUwuoeF05IbkM-wycunJSex0YaCBwuWDhuRnFdZd4hW2szLMtwz1l82V0tpJrl_9SVB5pi-ygeUPt2D3q7l_Ts1rEFkfOkWVnaw/s1560/287697251_1291069114757167_6620486150097509073_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"></a><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhdI97z0dT_XK4g6sE-hSMGCVe7HI5xW8yxMFuPFvgeqEetSdBMaKf5qH3-80WdkiEcWHhMpUitAH0uTwaOA5w4KtMHCIdAiys5cPbwzwwJ8UuxwNM50lnRqinCkUUgRxI0feqrF4Oka0BiNuPHwSngJOw7p1iNPaRTLrfUwN7W-W7sLyMNj3mLGU_1rw/s1560/287971254_598319064930338_4266376864599074375_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"></a><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">APOSZTROF KÖNYVKIADÓ KÖNYV ISMERTETŐ ÜNNEPÉLY</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjjTUJlSOcJRkNKr26ohdp2zdr4NBsWggrDYq1Ljk0nN1tdGu_q7i30UiOCinnWVMPX5ivEAQir7Qdpah63r2U4ELA0arwVV2EHPdp_nHCn-DZCOmsC5Vxqrcj5Wt9CTrNqcppzjcSky_qIs9pxnMX7RO9y9AaG6zTlnQ2tvCEWhUsYhr8DvNbFWjjVTA/s1560/288006398_567853861530874_2877962386214080357_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1170" data-original-width="1560" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjjTUJlSOcJRkNKr26ohdp2zdr4NBsWggrDYq1Ljk0nN1tdGu_q7i30UiOCinnWVMPX5ivEAQir7Qdpah63r2U4ELA0arwVV2EHPdp_nHCn-DZCOmsC5Vxqrcj5Wt9CTrNqcppzjcSky_qIs9pxnMX7RO9y9AaG6zTlnQ2tvCEWhUsYhr8DvNbFWjjVTA/s320/288006398_567853861530874_2877962386214080357_n.jpg" width="320" /></a><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEifo8eCMuMeAVE9U7AoD6Y92E3SdGEzCUDPocE0UcPn6tnDRGelaxQwRTpMdTaZ4W5NdCfUzrH-wIz-pqXP7nBiVYOcKw_9KUYO6MVQBvrdpXC88cl1bW3kn9EuAVXvZHYCcwStILHjrgB2CW807KcnNLU42d0PUCzVM2RPjlvDByHVIPENGThwCr8xkA/s1560/287971254_598319064930338_4266376864599074375_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1170" data-original-width="1560" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEifo8eCMuMeAVE9U7AoD6Y92E3SdGEzCUDPocE0UcPn6tnDRGelaxQwRTpMdTaZ4W5NdCfUzrH-wIz-pqXP7nBiVYOcKw_9KUYO6MVQBvrdpXC88cl1bW3kn9EuAVXvZHYCcwStILHjrgB2CW807KcnNLU42d0PUCzVM2RPjlvDByHVIPENGThwCr8xkA/s320/287971254_598319064930338_4266376864599074375_n.jpg" width="320" /></a></div><br /> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgoie_r96NQE0e-gzpCQABYCVaqCLacUdj__xSoIA5tGKxs7Mtiht_r7CogaWmlbmSaIGPKVrpa9T38sISYs42E6MAYH7Hqz92JZMIW4UxBN11AorHOJIBkI1gFzUu4fJlNu6iY0Cf9ULncOXuS0bEksbjZngvHnZ2Trlsc4fwxh7_WRXJ0OV1oMOoA2Q/s1560/287697251_1291069114757167_6620486150097509073_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1170" data-original-width="1560" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgoie_r96NQE0e-gzpCQABYCVaqCLacUdj__xSoIA5tGKxs7Mtiht_r7CogaWmlbmSaIGPKVrpa9T38sISYs42E6MAYH7Hqz92JZMIW4UxBN11AorHOJIBkI1gFzUu4fJlNu6iY0Cf9ULncOXuS0bEksbjZngvHnZ2Trlsc4fwxh7_WRXJ0OV1oMOoA2Q/s320/287697251_1291069114757167_6620486150097509073_n.jpg" width="320" /></a></div><br /><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhv8nSdlf4Wmd7i1e9_BU4uR3t5BQYLGqd8ohwodznRQpXbl4y3jRXqWZ81cBeYiCrvXYI_dE0EtK2Psc-9LV39uAr1Yd-uM25sXoZPKTw12VBs67i7FgWlO9KP7NfIuW1FTXpx9K2F9JXuvO1zscPhXfzs33KqsYaEi_0XyqfXh573z5V-j6KTsCH8Zg/s1560/288673325_565426058425629_8950613274079011449_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1170" data-original-width="1560" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhv8nSdlf4Wmd7i1e9_BU4uR3t5BQYLGqd8ohwodznRQpXbl4y3jRXqWZ81cBeYiCrvXYI_dE0EtK2Psc-9LV39uAr1Yd-uM25sXoZPKTw12VBs67i7FgWlO9KP7NfIuW1FTXpx9K2F9JXuvO1zscPhXfzs33KqsYaEi_0XyqfXh573z5V-j6KTsCH8Zg/s320/288673325_565426058425629_8950613274079011449_n.jpg" width="320" /></a></div><br />Könyv ismertető és átadó a színházban. Nagy boldogságomra az én versem is kiválasztásra került, Gáti Oszkár színművész adta elő.</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">A fotók a húgom telefonjával készültek.</div><br /></div><br /> <p></p>Zsuzsannahttp://www.blogger.com/profile/16601593937547336852noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1243665751759583265.post-15458033324375522112022-06-09T01:31:00.000-07:002022-06-09T01:31:03.795-07:00Muzsi Attila...<p>Él egy ember, történetesen a határon túl, akinek az írásaival már akkor ismerkedtem, amikor volt egy jó csapat a blogokon, akik tisztelték, olvasták egymást, és messziről is úgy tudtak társalogni, mintha a szomszédos kerítésnél állva csevegnének. Mára sajnos széthullottunk, van aki már nem él, a blogokat pedig elsöpörte a FB. szele. (Ami szerintem nagy veszteség). Ő egyike azoknak aki maradt, és az elmúlt időszakban kellemes meglepetés ért. Kaptam egy füzetet, mely munkáinak egy részét tartalmazza. Foglakozása szerint asztalos, (de abban sem hétköznapi), kitűnően ír, rajzol, karikatúrái egyenesen lenyűgözőek, és zenél teljesen autodidakta módon. Nagyobb figyelmet érdemelne, de ő is egy példa arra, hogyan kallódnak az életben tehetségek, ha a szerencse nem pártol melléjük olyanok személyében, aki tudnának segíteni, ha akarnának...</p><p>Néhány fotó a füzetből:</p><p> </p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgiwn-JQWBc4E2vxpSXVGjaIXuMSA-oeqqYoUMzVcWR857TKBFApT20a4Ey-OqIENMCuA9WW5ADFgtBMZqvZ6XAlsYEcoWunHa2wFeECRkjr002e269tHYzcj4Kw_v7UdKnCKIJxlE8sJBiLVLDilGo0oPY0U9TU8mgO2tkGUh1fAN0quyJ9FWTeoqUTQ/s549/P4290106.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="434" data-original-width="549" height="253" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgiwn-JQWBc4E2vxpSXVGjaIXuMSA-oeqqYoUMzVcWR857TKBFApT20a4Ey-OqIENMCuA9WW5ADFgtBMZqvZ6XAlsYEcoWunHa2wFeECRkjr002e269tHYzcj4Kw_v7UdKnCKIJxlE8sJBiLVLDilGo0oPY0U9TU8mgO2tkGUh1fAN0quyJ9FWTeoqUTQ/s320/P4290106.JPG" width="320" /></a><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiFduek6pBxYDZhOoWDFHs4mKc6UFhlf6g78eUUFidJlBnlXLx3B_FI6xbHE739SwcScxnpg3NO7-_Xrj8uJ0Fdi0R-ZyKi0MUtqIsaAi1JmbSoMRdHu4tBE6SxOG7KF6EAqtAKQ_uLPzJ7XlJBxjYuZEXbmE099oi6VE99RH_SrZLS8zLHBIOyz9bRWA/s610/P4290109.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="454" data-original-width="610" height="238" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiFduek6pBxYDZhOoWDFHs4mKc6UFhlf6g78eUUFidJlBnlXLx3B_FI6xbHE739SwcScxnpg3NO7-_Xrj8uJ0Fdi0R-ZyKi0MUtqIsaAi1JmbSoMRdHu4tBE6SxOG7KF6EAqtAKQ_uLPzJ7XlJBxjYuZEXbmE099oi6VE99RH_SrZLS8zLHBIOyz9bRWA/s320/P4290109.JPG" width="320" /></a><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj6HUzgUczdo2eaGSa8hdlJBHHngFW8LA5kdXUgIsd3mLZpSC_jA6OANT8xMJ9nnPzjIvqTBuNvcdYI3mgmiTi2AiZ-BDjWjZHEppt8KxSSqfYoxymc2fivwsevwTineY9A2wS4mfFojKJJ6DmPe0RkciFVlMi32ppYE14USwwGCWdlWgAeRZvTANaHpQ/s589/P4290112.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="452" data-original-width="589" height="246" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj6HUzgUczdo2eaGSa8hdlJBHHngFW8LA5kdXUgIsd3mLZpSC_jA6OANT8xMJ9nnPzjIvqTBuNvcdYI3mgmiTi2AiZ-BDjWjZHEppt8KxSSqfYoxymc2fivwsevwTineY9A2wS4mfFojKJJ6DmPe0RkciFVlMi32ppYE14USwwGCWdlWgAeRZvTANaHpQ/s320/P4290112.JPG" width="320" /></a><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgc6UZrTZm0xUcxUOq4RPwbCXGL4n-zifyGikI8x7Yvf5jA1Firbxh4SPK7xz3D08gqjH8fWRZGUC4Lzgn5gLhciKmPWjaS6-jxhiy_i1FqSR_L2wXcLuIvRxQaC08ADq0Q4dDOJBpKheqHF-phgzMpHd2lWP-_-v-dfGjOX_uDrkhViUmFYmGTByAEqg/s525/P4290104.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="525" data-original-width="386" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgc6UZrTZm0xUcxUOq4RPwbCXGL4n-zifyGikI8x7Yvf5jA1Firbxh4SPK7xz3D08gqjH8fWRZGUC4Lzgn5gLhciKmPWjaS6-jxhiy_i1FqSR_L2wXcLuIvRxQaC08ADq0Q4dDOJBpKheqHF-phgzMpHd2lWP-_-v-dfGjOX_uDrkhViUmFYmGTByAEqg/s320/P4290104.JPG" width="235" /></a></div><br /></div><br /></div><br /></div><br /><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh23eMMNycRrGms3YUJqQ4XbFc4iPrZ4DURXiodcfKLkBC8u32HcsnXTvsmbhVXiXut_Ig5o3XnNeWdTYEg9ZZnh0Zj6E6DKKDizbFLjTkAhdShqsFrnrTX_U7oJw-dKleRKLBWhP5JwdTi6u8TDWUMIrebXZ6G8F3LoyERcT6r2J-JF6okpgG46p6CkQ/s529/P4290103.JPG" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="529" data-original-width="372" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh23eMMNycRrGms3YUJqQ4XbFc4iPrZ4DURXiodcfKLkBC8u32HcsnXTvsmbhVXiXut_Ig5o3XnNeWdTYEg9ZZnh0Zj6E6DKKDizbFLjTkAhdShqsFrnrTX_U7oJw-dKleRKLBWhP5JwdTi6u8TDWUMIrebXZ6G8F3LoyERcT6r2J-JF6okpgG46p6CkQ/s320/P4290103.JPG" width="225" /></a></div>Végül is ennyit tud a fényképezőgépem, időnként bekékül, de remélem azért a lényeg látható. Ezuton is gratulálok Attila, és ne add fel soha, még akkor sem amikor a legkilátástalanabbnak látszik az egész! És köszönöm a megtiszteltetést, amit a küldeményed jelentett! Gratulálok!<p></p>Zsuzsannahttp://www.blogger.com/profile/16601593937547336852noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1243665751759583265.post-9043315481340651892022-06-04T09:57:00.003-07:002022-06-06T02:43:53.972-07:00Trianon emlékmű Lőrinciben<p>Volt egy nagyon szép műsor tegnap a Kegyeleti park emlékművénél: ami a múltban Trianon volt, az mára a Nemzeti Összetartozás Napja lett. Ami nagyon szép lenne, ha össznépi érzelmeket takarna, és valóban úgy szeretnék egymást a magyarok szerte a világban, mint amit ennek az elnevezésnek takarnia kellene.</p><p>Ez viszont egyáltalán nincs így. Elég olvasgatni itt-ott, gyűlölködő ellenséges mondatokat szavakat, az elültetett magvak lassan elérték a virágzás idejét. Még vannak ünnepek, alkalmak, amikor a szívekben túlcsordul a szeretet, mint a Csíksomlyói búcsún, vagy egy-egy megemlékezés alkalmával, de sokan hiába keressük szeretett múltunkat, az idő szekerén utazva. Hol vannak már a gyönyörű nyarak Gyergyószentmiklóson, Sepsiszentgyörgyön, Brassóban, Tusnádfürdőn eltöltve, szinte hátulgombolós gyerekkortól kezdve? Anyai nagyszüleimet, rokonokat látogattunk és eszmélésem óta hiszem, hogy nekem két hazám van, az egyik Romániában-Erdélyben, a másik Magyarországon. Nem, nem volt igazi béke akkor sem, de elfogadóbbak voltak az emberek egymással, viszont nehéz volt abban az időben Romániában magyarnak lenni. Akik most innen "átgyűlölködnek", azok nem látthattak bele az életükbe. Akik pedig onnan visszagyűlölnek, azok azt nem tudhatják, hogy milyen valójában az itteni élet. Sajnálom, hogy így van, de nekem most is olyan fontos minden egyes barátom a határon túl is, mint itthon. Soha, semmi nem történhetne, amiért képes lennék őket megtagadni.</p><p>Visszatérve az itthoni megemlékezésre, az egyik helyi felsőbb iskola hozta a műsort, (általában mindig ők, minden ünnepen a HMSZ Március 15. Tecnhikum, Szakképzó iskola és Kollégium) diákjai, na ez valami csodálatos volt. Igazán szép dalok, versek hangzottak el, és annyira szívből, hogy hirtelen nem is értettem, hogyan lehet így átélni, ennyire fiatalon valamit, amit csak a tanulmányaikból ismerhetnek. Megvallom elérzékenyültem előkerült a zsebkendőm is, mert nekem már ott volt a múltam ahhoz, hogy olyan emlékeim legyenek, amelyek könnyet csalnak az ember szemébe. Ott volt az édesanyám, tiszta, szerető tekintete ideszármazva a határon túlról, itt alapítva új családot úgy, hogy nemcsak az ő szívében lett két hazája, a miénkben is. Akinek egyformán fontos volt a Székely himnusz, és a Magyar himnusz is, élhetett volna bárhol a világban.</p><p>Hogy hoz e majd a jövő igazi nemzeti összeborulást, vagy legalább olyan békét a határokon kívül, és belül élő magyarok között, mint az pár évvel ezelőtt még meg volt, nem tudni. Addig marad az, hogy ünnepeken érezzük csak, milyen is lenne, ha valóban szeretnénk, kedvelnénk, becsülnénk egymást.</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj-Sxz0gfimYxnJRLMBquGTkaUiAMR70V5Fch1mH9xC_ctJIoUH4vHD113N9AIAedP2Wm3IUduQaFlVLX6aiTs79cxuMcunAtQDLEGyv7B3bJobWhEoMMnEwdXtsoqEYloM_sLHZ-QGO_o7IXyRrhHBd0NTMrc_dYmQfKDpkr2RndTnRdQyNO9nhhhojQ/s2048/285189221_1251827011891992_8944998549623436923_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1536" data-original-width="2048" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj-Sxz0gfimYxnJRLMBquGTkaUiAMR70V5Fch1mH9xC_ctJIoUH4vHD113N9AIAedP2Wm3IUduQaFlVLX6aiTs79cxuMcunAtQDLEGyv7B3bJobWhEoMMnEwdXtsoqEYloM_sLHZ-QGO_o7IXyRrhHBd0NTMrc_dYmQfKDpkr2RndTnRdQyNO9nhhhojQ/s320/285189221_1251827011891992_8944998549623436923_n.jpg" width="320" /></a></div><br /><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiHWkK5HNy1TBfEa1wBT-mI4Hd1sj6HAWK7rzTO08dleSud2cg29yaM_9R0jDbOZ4gdIfn222SsF9EW3nPux9_8cWXlsIotQTU2aMZdIIB--1jxH2zioDZ3DHk6d9-WLZzJFSno-sCBVoUml0lFQTykK70ae39N7h2lGccTDUgH5Bb1KL7gPniFWGoKRA/s1600/284106023_3914625505428481_6479150470233309483_n.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiHWkK5HNy1TBfEa1wBT-mI4Hd1sj6HAWK7rzTO08dleSud2cg29yaM_9R0jDbOZ4gdIfn222SsF9EW3nPux9_8cWXlsIotQTU2aMZdIIB--1jxH2zioDZ3DHk6d9-WLZzJFSno-sCBVoUml0lFQTykK70ae39N7h2lGccTDUgH5Bb1KL7gPniFWGoKRA/s320/284106023_3914625505428481_6479150470233309483_n.jpg" width="320" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjtlPFx21EXhsQn-eG-QFwvuhVuZGMY6lW4lQN6ZL7tpUva9i7t2HcYmlDhT1cp1ggCQQQDnGFdqwAUb9-Pmf8fI4rOI4sp7b8aeYOEBlajkfAZIIMjDaMohndpK6aahkbs0xpuzyzQMK2m0qIaoEgztJQe1V_DGlTxr7MLMR8ofpC3tTRi1sFc_dyqXw/s1600/285502663_3914625808761784_365670184596316661_n.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjtlPFx21EXhsQn-eG-QFwvuhVuZGMY6lW4lQN6ZL7tpUva9i7t2HcYmlDhT1cp1ggCQQQDnGFdqwAUb9-Pmf8fI4rOI4sp7b8aeYOEBlajkfAZIIMjDaMohndpK6aahkbs0xpuzyzQMK2m0qIaoEgztJQe1V_DGlTxr7MLMR8ofpC3tTRi1sFc_dyqXw/s320/285502663_3914625808761784_365670184596316661_n.jpg" width="320" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhC6DDty8J85geaEr_Z8cNlSzlb5ifGirWFTQt4TehJ2BybsLMDJi7WgiJAq8d86dFYQVrunN0t6_-qgZPSlDK4t5qfw6LoVWQ0chzHI8yFbEdLBVCTy-F8-ZA4-MxPBVvEsxcVnF1-YfnF3XMmO5SBbUZOPM-sE1LNAmStz802aDkOICzU2V8MCNQyZw/s1600/284271954_3914625732095125_6419535255152911061_n.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="777" data-original-width="1600" height="155" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhC6DDty8J85geaEr_Z8cNlSzlb5ifGirWFTQt4TehJ2BybsLMDJi7WgiJAq8d86dFYQVrunN0t6_-qgZPSlDK4t5qfw6LoVWQ0chzHI8yFbEdLBVCTy-F8-ZA4-MxPBVvEsxcVnF1-YfnF3XMmO5SBbUZOPM-sE1LNAmStz802aDkOICzU2V8MCNQyZw/s320/284271954_3914625732095125_6419535255152911061_n.jpg" width="320" /></a></div><p> (Néhány fotó a Városi könyvtár oldaláról.)</p>Zsuzsannahttp://www.blogger.com/profile/16601593937547336852noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1243665751759583265.post-57689844056275642492022-06-03T01:04:00.000-07:002022-06-03T01:04:46.377-07:00Isten tenyere...<p>Mindig is hittem benne, hogy időnként Isten a tenyerére veszi az embert, (írom ezt úgy, hogy soha nem voltam temlomjáró, padon térdelős fajta). Az én vallásom, hitem a lelkemben van, és mindig is egyekeztem ennek megfelelően élni, bár volt, hogy nem sikerült. Ott ültem a tenyerén akkor is, amikor pár évvel ezelőtt, a fiatalon meghalt unokaöcsém búcsúztataóján a helyi pap, szinte teljes egészében az általam megírt, és FB-on közétett írásomat olvasta fel a temetésén. Nem tudtam róla előre, és még a térdem is belereszketett a meghatottságba, olyan érzés volt, mintha egy pillanatra eltávolodtam volna a földtől.</p><p>Nem voltak kiemelkedő sikereim, nem jelöltek soha, semmilyen címre, de volt pár ember az életemben, akinek a véleménye hajtott tovább, a választott utamon, akik miatt hittem abban, hogy jó az út, még akkor is, ha olykor telve van reménytelenséggel, buktatókkal. Nem akartam soha minden áron, mindenütt jelen lenni, csak alapos átgondolás után jelentkeztem néhány helyre, többnyire meghívtak. Az értékelés, elismerés, az esetleges siker, az maga a boldogság. Mindegy honnan, kitől érkezik, de az, az Isten tenyere, amint éppen helyed ad rajta.</p><p>Az Aposztrof Könyvkiadóra, egy már nem élő barátnőm hívta fel a figyelmem, egy "tizenakárhány" éve hirdetett pályázat kapcsán. Addig erősködött, amíg jelentkeztem. Aztán bekerültem egy minden szempontból igényes könyvbe: "Kövek az óceán partján" volt a címe, és azóta is őrzöm. Most egy véletlen folytán találtam egy újabb pályázatukra, és egy percig sem gondolkodtam azon, hogy jelentkezem. Másfél hónapig gyötrődtem, kételkedtem önmagamban, amíg megjött az értesítés, hogy bekerült a versem. És akkor újra helyet adott nekem Isten a tenyerén.</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgBT9pVY4sWLN-8tDKRSTYZyXm5bDR5XjxyTI42N9_kaVQkFPv6-dD0QAw32Rdem0WCroEJ48LBQLObB_qCg2Qq5OTMtMxRQIJATlZHXtjnLDfV9Qn0-5SbDseFi3Vvm9BEK0C81FanmZi6qkTOD2Tphw_dB-QaeuRwvMF1S_3Gajxed05HTp6dHLv0ng/s514/unnamed%20(1).jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="289" data-original-width="514" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgBT9pVY4sWLN-8tDKRSTYZyXm5bDR5XjxyTI42N9_kaVQkFPv6-dD0QAw32Rdem0WCroEJ48LBQLObB_qCg2Qq5OTMtMxRQIJATlZHXtjnLDfV9Qn0-5SbDseFi3Vvm9BEK0C81FanmZi6qkTOD2Tphw_dB-QaeuRwvMF1S_3Gajxed05HTp6dHLv0ng/s320/unnamed%20(1).jpg" width="320" /></a></div>A vers:<div><br /></div><div><p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;"><span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Édesanyámnak<o:p></o:p></span></p>
<p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; tab-stops: 59.25pt;"><span style="font-family: "Arial","sans-serif";"> <o:p></o:p></span></p>
<p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;"><span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Szép
vagy, mint bölcsek arcán<o:p></o:p></span></p>
<p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;"><span style="font-family: "Arial","sans-serif";">a
mindent tudó félmosoly,<o:p></o:p></span></p>
<p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;"><span style="font-family: "Arial","sans-serif";">mint
szántók göröngyén<o:p></o:p></span></p>
<p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;"><span style="font-family: "Arial","sans-serif";">az
átbúvó élet,<o:p></o:p></span></p>
<p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;"><span style="font-family: "Arial","sans-serif";">mint
a könnyekben fürdőző lélek.<o:p></o:p></span></p>
<p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;"><span style="font-family: "Arial","sans-serif";"> </span></p>
<p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;"><span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Fájóan
szép, mint a szemekre<o:p></o:p></span></p>
<p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;"><span style="font-family: "Arial","sans-serif";">gyógyult
múltbéli kép,<o:p></o:p></span></p>
<p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;"><span style="font-family: "Arial","sans-serif";">mint
a fenyvesek mélyén<o:p></o:p></span></p>
<p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;"><span style="font-family: "Arial","sans-serif";">szunnyadó
világ, mint a tenger<o:p></o:p></span></p>
<p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;"><span style="font-family: "Arial","sans-serif";"> vizéből
felszökő sziklák.<o:p></o:p></span></p>
<p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;"><span style="font-family: "Arial","sans-serif";"> </span></p>
<p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;"><span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Szép
vagy, ahogy tenyered mélyén<o:p></o:p></span></p>
<p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;"><span style="font-family: "Arial","sans-serif";">a
távolt ringatod éppen,<o:p></o:p></span></p>
<p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;"><span style="font-family: "Arial","sans-serif";">ahogy
a gondolat mélyen<o:p></o:p></span></p>
<p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;"><span style="font-family: "Arial","sans-serif";">az
arcodba szánt,<o:p></o:p></span></p>
<p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;"><span style="font-family: "Arial","sans-serif";">s
riadt madárként rebben a szád.<o:p></o:p></span></p>
<p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;"><span style="font-family: "Arial","sans-serif";"> </span></p>
<p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;"><span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Szép
vagy, mint gondokat rejtő<o:p></o:p></span></p>
<p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;"><span style="font-family: "Arial","sans-serif";">némaság
ráncos homlokon,<o:p></o:p></span></p>
<p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;"><span style="font-family: "Arial","sans-serif";">mint
az ébredő fényjáték<o:p></o:p></span></p>
<p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;"><span style="font-family: "Arial","sans-serif";">a
hajnali ablakon.<o:p></o:p></span></p>
<p style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;"><span style="font-family: "Arial","sans-serif";">(Cserényi
Zsuzsanna)<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> </span></p><div><br /></div><div><br /><p><br /></p></div></div>Zsuzsannahttp://www.blogger.com/profile/16601593937547336852noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1243665751759583265.post-32218088692528462592022-04-26T00:29:00.001-07:002022-04-26T11:00:10.525-07:00Volt egy kiállítás, (tárlat), ezúttal Egerben.<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEglUBskN3OBWA7yuQy78hexk86wwH55CtspgItMJuxzKN198tnusTtHVlABc149dgfzrkofaZsI80zCqUHNo-JnUcNYwMWVl-jVd7ZCO01Mabixoeqt4HctIQrn1ltLI4K-MQAzfezhTSt_YlwX32SR3yFgJPkpAG6cIexpoAIz-ZHCj3GBqb7bQilrVw/s327/P4070098.JPG" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="327" data-original-width="227" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEglUBskN3OBWA7yuQy78hexk86wwH55CtspgItMJuxzKN198tnusTtHVlABc149dgfzrkofaZsI80zCqUHNo-JnUcNYwMWVl-jVd7ZCO01Mabixoeqt4HctIQrn1ltLI4K-MQAzfezhTSt_YlwX32SR3yFgJPkpAG6cIexpoAIz-ZHCj3GBqb7bQilrVw/s320/P4070098.JPG" width="222" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">A meghívó</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">A tárlat még bárki számára megtekinthető május 28-ig Egerben a Vitkovics Alkotóház és Galériában Eger Széchenyi u. 55</div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh_Gwl-v4VaKBe8rSdZTDp_CrALtoTzftgq-XyJ00D3eDNEfRmyxH5FpkmKhMEassV_WoH93GdCzAtzKZ6L01UDqTID9yTAiwadrsRJhYqoJk3cmmP2mLv-Qz0X34twdwPSk4U2ldI82Klqp3_W-TAZCvRssOhWFkYaiZeB86Vb2gnSXHkvK9mcEZ0mxQ/s476/P4070099.JPG" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="476" data-original-width="326" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh_Gwl-v4VaKBe8rSdZTDp_CrALtoTzftgq-XyJ00D3eDNEfRmyxH5FpkmKhMEassV_WoH93GdCzAtzKZ6L01UDqTID9yTAiwadrsRJhYqoJk3cmmP2mLv-Qz0X34twdwPSk4U2ldI82Klqp3_W-TAZCvRssOhWFkYaiZeB86Vb2gnSXHkvK9mcEZ0mxQ/s320/P4070099.JPG" width="219" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">Az emléklap a részvételről</div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgsdlikxMEEQF46SsysRYNwisVwBKhgyJftCrIf9Tgy3fARmNFUSkx7lC9nSU9LfskH40-KlUsONvI6xFCJ81HJfAIYyFKbObVwSrYcQAU3QnIQ_jmMgjB2IGzctLdnnfTXN_Y-_iEan0qKyqZeA_qiWu_s5x-cOqKy6txeccHRQVrIRWIsJy7bJzGm9w/s1119/IMG_1710.JPG" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1119" data-original-width="1117" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgsdlikxMEEQF46SsysRYNwisVwBKhgyJftCrIf9Tgy3fARmNFUSkx7lC9nSU9LfskH40-KlUsONvI6xFCJ81HJfAIYyFKbObVwSrYcQAU3QnIQ_jmMgjB2IGzctLdnnfTXN_Y-_iEan0qKyqZeA_qiWu_s5x-cOqKy6txeccHRQVrIRWIsJy7bJzGm9w/s320/IMG_1710.JPG" width="319" /></a></div> A kép amely bejutott a bemutatóra (itthoni fotózás)<div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhrAAkQoT-Wy1Rql3ZwQhIQotaItgjQd6_UXa9pDkJRlLfPXM5X7jBWP6b_Q_8-nMojT3SHsmhc00mSNUxAzKwrOE631hMTSkAJvNO1-JYPxLkQILVW-NJk5om9gbOX7ZFm4c41CHUUkznj3dqeImSPz6_d8gTCkBBcw8rzo9Jo9odKseJMJt2rgtNUMw/s503/P4050077.JPG" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="503" data-original-width="456" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhrAAkQoT-Wy1Rql3ZwQhIQotaItgjQd6_UXa9pDkJRlLfPXM5X7jBWP6b_Q_8-nMojT3SHsmhc00mSNUxAzKwrOE631hMTSkAJvNO1-JYPxLkQILVW-NJk5om9gbOX7ZFm4c41CHUUkznj3dqeImSPz6_d8gTCkBBcw8rzo9Jo9odKseJMJt2rgtNUMw/s320/P4050077.JPG" width="290" /></a></div>A festményem fotója a falon, amit sajnos alig tudtam elővarázsolni, ugyanis nem vettem észre, hogy a fényképezőgépem alaposan el van állítódva. Minden egyes fotó, amit Egerben készítettem kék színű, és mellé még homályos is. Így jártam, de nem is ez a lényeg. A fotón nem én vagyok természetesen.</div>Zsuzsannahttp://www.blogger.com/profile/16601593937547336852noreply@blogger.com4