Szeretettel köszöntelek a blogomban! Welcome on my blog! Bienvenue sur mon blog! Willkommen auf meinem Blog! Benvenuti sul mio blog! Καλώς ήρθατε στο blog μου! Selamat datang di blog saya!

Az oldalon található minden anyag szerzõi jogvédelem alatt áll.
Bármiféle felhasználása csak a szerzõ elõzetes engedélyével történhet.






2011. augusztus 31., szerda

Barátság


Lehetnék húgod, nővéred, társad,
Lehetnék anyád, kihez annyit bújtál,
Lehetnék minden, amit magadénak
Tudnál.
Csak egy idegen voltam számodra
Amíg melléd nem sodort az élet,
Valahol,
Megosztani egy mosolyt, letörölni
Egy könnycseppet fáradt, szomorú
Arcodról.
Tenyeremben tartani felém nyúló kezed,
Vagy csak hallgatni együtt egy sarokban,
Amikor más senki nincs veled,
és elfogytak már a szavak.


(Cserényi Zsuzsanna verse és rajza)

2011. augusztus 26., péntek

Ok és okozat


Hogy mély lett a csönd bennem,
Hogy elsárgult száraz fűben
vesznek el a szavak,
hogy szakadt a kötelék,
s, mint napon kiszáradt
kígyó rongyos bőre ég,
elhagyott sziklán:
csak addig bűn nekem,
míg hagytam, hogy így legyen.
Sosem szakítanak szelíden,
bölcsen emberek,
soha nem elég a szó: elmegyek!
Törjön szilánkokra minden, ami múlt,
ha földre szorít hamis bánat,
súlya van a hallgatásnak.


(Cserényi Zsuzsanna verse és festménye)

2011. augusztus 9., kedd

Nyugodj meg


Már semmi az egész,
Hisz nem is volt más,
Mint egy esztelen
Eget hasító villanás.
Mint egy villám az égen,
Mint fehér a feketében,
Mint tenger hulláma,
Ahogy széttörik a sziklán
Ezer darabra,
Hófehér gyöngyöket
Hullatva.
Már semmi az egész,
Csupán halk suttogás
Egy falakba botló,
S lesikló vallomás.
Megnyugszik az idő,
Már nem remeg,
Hallgatnak bennünk
A fegyverek.
(Cserényi Zsuzsanna verse, festménye)


2011. augusztus 6., szombat

Töredék

Hány alku, kényszer, hallgatás,
Semmit mondó szó, könnyed
Vallomás, zuhanó csend tép
Súrlódva, szikrázva legbelül,
Hány taposás, ott alul a sárba,
Míg fentről nézhetsz vissza
A világra.
(Cserényi Zsuzsanna verse, és grafikája)

2011. augusztus 5., péntek

Nap és éj

Majd holnap

Még itt vagyunk,
létünk tevékeny oldalán,
ki tudja meddig?
Mennyi még a napsugár,
a hajunkba kócoló szellő,
hová érkeznek a szavak,
ha ott leszünk, ahol már
nem hallatszanak?

Még itt vagyunk,
létünk küzdelmes oldalán,
még nyújthatnám kezem neked,
még elérhetném, hogy mélyebbre láss
túl azon, amit érzékel szemed.
Szórhatnék két kézzel kincseket,
annyiszor botlott lábunk elé,
hihetnénk, még egyszer szebb lehet,
csak fordulnánk egymás felé.

Még itt vagyunk e Földön,
hitetlen halandók, hullajtva átkot,
vagy gyáván suttogni kedveset,
némán nézni a szenvedést,
belülre sírni könnyeket!
Hol hát az ember,
ha szeretni nem mer?
Csak áltatja önmagát: majd holnap.
Egy mondat!
Egy mondat csak, semmi más.
(Cserényi Zsuzsanna verse)
(Fotó Lőrinci Kegyeleti park: Madonna Nagy László alkotása)

2011. augusztus 1., hétfő

Ha akarod

Mától én rajzolok csillagot
A takaród minden sarkára,
Ha akarod.
Mától én vigyázom a napot
Ott az égen, a felhők fölött,
Ha akarod.
Én fújok szelet, csendeset
Vagy rombolót, dühöngőt.
Gyújtok apró tüzeket, vagy
Borítom lángba a hegyeket,
Beültetem fával a sivatagot,
S visszafelé folynak a folyók,
Ha akarod.
Bejárom veled a világot,
Letépek minden virágot,
Élek békében, boldogan
Vagy mindenért harcolok,
Ha akarod.
Mindenhol ott leszek
Add hát a két kezed
Átölellek és hallgatok
Ha akarod.


(Cserényi Zsuzsanna verse és rajza)