Mándoki György atya emlékére

 

"A Váci Egyházmegye és a rokonság fájó szívvel, de Isten akaratában megnyugodva tudatja, hogy Mándoki György nyugalmazott plébános augusztus 1-jén, életének 77., papságának 54. évében szentségekkel megerősítve hazatért az Úrhoz. Augusztus 12-én a herédi temetőben helyezték örök nyugalomra" – közölte a Váci Egyházmegye.

Mándoki György 1945. január 25-én született Enyingen. 1968. április 21-én Vácon szentelték pappá. Káplán-hitoktató: Dányban 1968-1969, Kistarcsán 1969-1972, Rákosszentmihályon 1972-1973, Újpest-Főplébánián 1973-1974, Kiskunfélegyháza-Újplébánián 1974-1977, Kispest-Főplébánián 1977-1978, Szentén 1978-1980. Plébános: Aszódon 1980-1990, Hatvan-Újplébánián 1990-1991, Boldogon 1991-1993, Lőrinciben 1993-1996, Zagyvaszántón 1996-2021, Heréden 1996-2021, Cegléden 2006, Cegléd-Újplébánián 2006. 2021. június 15-én vonult nyugdíjba.

Ennyi a hivatalos közlemény, de Mándoki atya ennél sokkal több volt. Már Zagyvaszántón szolgált, amikor személyesen megismerhettem. Addig is sokat hallottam itt Lőrinciben ismerősöktől, hogy milyen kivételes egyéniség papként, és emberként egyaránt. Igazán sokat akkor hallottam a tevékenységéről, amikor Zagvaszántóra került. Ott mindenki nagyon szerette, és tisztelte, a legkisebbektől az idősekig. Nemcsak a templomon belül volt elérhető, ajtaja mindig nyitva állt minden rászoruló számára. Részt vállalt az iskola munkájában, segített a gyerekek, fiatalok helyes útra terelgetésében még a szórakoztatásukban is. Vigaszt tálált nála minden elkeseredett, megfáradt lélek, pedig akkoriban már ő sem volt fiatal. De szívesen meghallgatta azokat is, akik valamilyen élményüket osztották meg vele.

Az első meglepetés akkor ért, amikor rájöttem, hogy olvassa minden írásomat, megnézi minden festményemet, amit az interneten megtalált. Ugyanis megkérdezte az egyik ott élő hozzátartozómat, hogy hol akadtam én el úgy, hogy senki nem figyelt fel rám? És ez itt helyben igaz volt, mert még a helyi újság közelébe sem engedtek, de hát ez itt akkor egy olyan korszak volt, amikor a helyi sajtót is lefedték az egyeduralkodók.

Aztán jött az igazi meglepetés, amikor az unokaöcsém temetésén az Atya szó szerint felolvasta azt, a búcsúztatót amit az interneten írtam, megemlítve a nevemet. Azt hiszem soha annyi helybéli előtt nem hangzott el, még egyetlen írásom sem. Mándoki atya akkor elégtételt szolgáltatott nekem az összes mellőzöttségemért, nem csak a veszteségem feletti bánatomat enyhítette ezzel, hanem azt a fájdalmat is, amit a lelkemben dédelgettem az évek során, oly sokat kételkedve önmagamban. Egészen addig soha nem váltottunk egyetlen szót sem, de ezek szerint nem csak én hallottam róla, addigra már Ő is sok mindent tudott rólam.

Soha nem láttam a miséit, hiszen, mint írtam már oly sokszor, nem vagyok katolikus, nem jártam abba a templomba. De láttam temetőben síravatókon, láttam, ahogy a hívei körbe veszik, mint egy tyúkanyót a csibéi. Láttam biztatóan mosolyogni, ha arra volt szükség, és elszomorodni, ha úgy hozta a helyzet.

Úgy hiszem, ahogy sokan mondják róla, nagyon jó pap, és rendkívüli ember volt.

Mándoki György atya 2021, augusztus 1-én hagyott el végleg bennünket és kopogott be az ő Istenéhez a Mennyek országába. Lelke megnyerte a békéjét, mi pedig mindig igaz szeretettel fogunk rá gondolni. Igaz kersztény, és nagyon jó Ember volt.