Sünmalackák...

Írtam róluk a FB-on, de itt is szeretném megörökíteni őket. Négyen vannak, bár az alábbi képen hárman eszegetnek, de meg van a negyedik is. Kb. egy hete kerültek elő, naponta egyel többen lettek. Még mindig nagyon picik, de jól esznek, gondolom isznak is, mert víz is van kitéve.

Naponta többször meg vannak kínálva, van, amikor csak egy jön elő, van, hogy kettő, olykor mind a négy. Nem egyformák, gondolom amelyik később került elő, nem tudja utolérni az elsőt.

Megzörgetem kicsit a drótkerítést, dumálgatok, aztán leülök a közelben és figyelem a bozótost. Egyszer csak megmozdulnak a fűszálak, alig észrevehetően a levelek. Aztán felbukkan a kerítés tövében az első, majd sorban a többi. Csak úgy szaporáznak az apró lábacskáikon, előrenyújtva pici fekete orrocskájukat. Aztán zsupsz, bele a kaja közepébe, és esznek, mint aki soha nem evett még.

Árvák, az anyjuk áldozatul esett valahol, vagy elütötte valami, vagy találkozott egy fűnyíróval, és nem élte túl. Azóta ismét volt fűnyírás a szomszédban, de tudnak a kis sünökről, arról, hogy hol bújtak meg. Néha a kezembe veszem, (valószínű ő lehetett az első), ismeri már a hangom, és megengedi, hogy megsimogassam a kis fejét. Amúgy rettentően tudnak szúrni, minden közeli mozdulatra begömbölyödnek, nem látni mást, csak néhány tüskés gombócot.

Egyszer meg fognak nőni, és talán el is hagynak, elköltöznek máshová. Nálam kutya van, a szomszédasszonyom kertjében etetjük őket, és az ő másik szomszédjának kertjében élnek, ahol most éppen nem lakik senki. Csak a füvet nyírni járnak oda. Már előre féltem őket, mert gondolom, ha megtanulnak vadászni, és nagyok lesznek, akkor nem fognak előjönni többé nappal. És én nem tudok majd róluk többet.

De egyenlőre még itt vannak. Mindig örülök nekik, elnézem ahogy jönnek, jól laknak, és visszamennek egy raklap alá szundizni, amire téglák vannak rakva. Jó helyet választott az anyjuk, ott nem áznak, nem fáznak. Tegnap már a málna bokor alól került elő kettő, tanulgatják az élelem szerzést. Gondolom a lepotyogott málnát eszegetik. Sajnos éjszakára nem tehetünk nekik ételt, mert a kóbor cicák megennék, pedig ők is kapnak enni napközben is. A szomszédasszonyom amikor meglátta őket, nagyon örült, de megjegyezte: "Már csak ez hiányzott, nem etetünk így is egy egész állatkertet". Valahogy kibírjuk, válaszoltam neki, eddig is mentek a dolgok, ha összefogtunk.

Nagyon drága már az állateledel, ők egyelőre cicapástétomot esznek, mert ha jól sejtem, talán még most is szopniuk kellene. Még kicsit várunk, aztán jön a darabos étel. Később pedig éjjelente megszerzik maguknak, ami kell. Azért ha jönnek, akkor is kapnak majd tőlünk is.