ahogy rőt hajad felhőkbe fonja a szél,
pedig csak agyam szegletén rejtett
félszavakban lobog már életed lángja,
mint szomorú ara szürke fátyla
úgy terül az idő, múltunk fölé.
Napszilánkok kúsznak a kékben,
szálkásra kopott közöttünk a csend.
Álmok meglazult csavarja te és én
zökkenünk az
éjszaka tengelyén,
már csak kavicsok koccannak
gyors folyók helyén.
(L. 2014. Cserényi Zsuzsanna)
Szomorú a hangulata.
VálaszTörlésIgen, időnként megjárjuk a mélységeket is, hogy tisztábban lássunk a magasban. Köszönöm, hogy olvastál.
TörlésNagyon szép...
VálaszTörlésKöszönöm, hogy olvastál.
Törlésblogwalking with happiness, I hope this day of your life filled with love and affection
VálaszTörlésThanks, dear Rinko!
TörlésKedves Zsuzsanna, nagyon szép a vers.
VálaszTörlésHosszabb ideig távol voltam, erre felénk azt mondják a jókívánság soha sem késik, így most szeretnék kívánni békés, boldog új esztendőt neked és szeretteidnek.
Köszönöm szépen kedves Rózsa, nagyon örültem Neked!
TörlésYour picture is a beautiful work of art.
VálaszTörlésI read this poem with Google translate and I liked it.
cool photo!
VálaszTörléshttp://www.sherrylicious7.blogspot.com
Gyönyörű vers! Én bizony megkönnyeztem!
VálaszTörlésÉn pedig nagyon köszönöm Neked, hogy elolvastad. Köszönöm szépen!
TörlésGratulálok.
VálaszTörlésKöszönöm!
VálaszTörlés