Szeretettel köszöntelek a blogomban! Welcome on my blog! Bienvenue sur mon blog! Willkommen auf meinem Blog! Benvenuti sul mio blog! Καλώς ήρθατε στο blog μου! Selamat datang di blog saya!

Az oldalon található minden anyag szerzõi jogvédelem alatt áll.
Bármiféle felhasználása csak a szerzõ elõzetes engedélyével történhet.






2012. május 15., kedd

Piros "pulóver"..


Átlagos volt a forgalom a rövidke utcában, melynek mindkét oldalán üzletek sorakoztak. Az emberek sétáltak, bámészkodtak, majd betértek valamelyikbe.
A sikoly velőtrázó volt a késő őszi napsütésben, és szinte minden szem a helyet kereste azonnal, honnan érkezett. Az egyik üzlet ajtaján a fiatal lány szinte kizuhant, teste megfeszült, majd hátra ívbe meghajolt, mint egy kihúzott íj, melybe már bekészítették a nyilat. Azután hirtelen elvágódott. Feje a következő üzlet betonlépcsőjén koppant, majd azonnal vérezni kezdett. Színe elveszett a piros pulóverben, melynek az elején még ott lógott az árcédula. Mintha kimerevedett volna a kép, az emberek szinte kővé dermedtek. Nem mozdult senki, a lány sem.
Újra nyílt az üzletajtó, egy asszony rohant ki rajta sikoltozva:
- Alma, Úristen Alma!!!!! Segítség!!!!!
A lányhoz rohant, átölelte, ott a földön, hangosan zokogva. Akkor már többen meglódultak feléjük, de az asszony felemelkedett, szemében eszelős félelemmel védekezőn maga elé tartotta kinyújtott karját. Senki sem mert közelebb lépni. Leült a földre, óvatosan az ölébe emelte a lánya fejét, miközben az ő ruhája is csupa vér lett. Hirtelen sötét felhő takarta el a napot, és mint nyáron szokott, záporszerűen esni kezdett. Véres vízcsíkok indultak útjukra a járdán. Pillanatok alatt mindenki bőrig ázott.
Valahol mentő szirénázott, a hang egyre közeledett, majd megállt az út szélén. Megelevenedett a kép, ahogy a két mentős kiugrott az autóból, és a sebesülthöz sietett. Az anya néma fájdalommal a szemében tűrte, hogy lefejtsék öléből a lányát, de ő már akkor tudta, amikor még senki: halott volt.
A mentősök hosszú perceken át küzdöttek az újraélesztéssel. Senki nem mozdult a környezetükben. Végül feladták, és az akkor már néma, eszelős tekintetű anyával együtt a lányt is a mentőkocsiba tették, majd a szirénát bekapcsolva elindultak.
Ekkor már megmozdultak az emberek, mindenki tudni akarta, mi történt. Megjelent az üzlet tulajdonosa is, kulccsal a kezében, készült bezárni a külső rácsot.
- Mondja már mi történt! - szólalt meg valaki a szemtanúk közül.
- Nem akarta a piros színű kardigánt a lány. Egyre idegesebb lett, ahogyan az anyja ráadta, és igazgatta rajta. Végül már dadogott és rángatózott, majd kirohant az üzletből. A többit már látták, azt hiszem. Bezárok - tette hozzá csendesen -, nekem mára elég volt. Behúzta a rácsot, csörrent a kulcs a zárban, majd eltűnt.
A hirtelen újra bekövetkezett csendet egy idősebb nő törte meg:
- Ennyi az élet, bele lehet halni egy piros pulóverbe is.
Néhányan még dörmögtek valami olyasmit, hogy: „Minek is erőszakoskodott az anyja, ha tudta, hogy beteg”, mások meg azt: „Túl önállóak már ezek a fiatal lányok”, megint mások meg azt: „Ki a csuda gondolhatta, hogy ez lesz a vége”.
Az igazság mégis az volt, hogy mindenki meg volt szeppenve. Lehet, hogy titkon fogadalmat tettek, hogy ezután jobban vigyáznak egymásra, szeretteikre, hogy nem fognak senkivel erőszakoskodni. Lehet, hogy egy darabig az ott álldogálók közül majd nem vesz fel senki piros színű ruhadarabot, - mert eszébe jut az, amit itt látott.
Tény, hogy másnapra az üzlet kirakatából eltűnt minden, aminek piros színe volt. A vért pedig amúgy is elmosta a hirtelen jött, furcsa zápor.

                                       (Festmény, akril)

15 megjegyzés:

  1. Az értelmetlen halál ...
    Igen, az emberek egy darabig jobbak lesznek, de csak egy darabig.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, általában egy darabig, azután megint történnie kell valaminek, hogy ismét legyen: "egy darabig"...
      Köszönöm, hogy olvastál.

      Törlés
  2. Számomra a tanulság az, hogy ne erőltessen senki piros pulóvert senkire.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, ez esetben a "piros pulóver" egy szimbólum, jelképe valaminek, ami jobb, ha soha senkinél nem történne meg.
      Köszönöm, hogy itt voltál.

      Törlés
  3. Gondolkodjunk. A kislány azonnal meghalt, egy pillanat alatt véget ért minden.
    Azzal a pillanattal az anya szenvedése megkezdődött és tart míg ér. Mert ő mindennek oka és okozója.
    Lett itt két áldozat. Melyik a nagyobb?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mindig az, aki megmarad. Jó lenne úgy szeretni a másik embert, hogy ne ártsunk neki. Hol vannak a határok? Megérezzük-e az adott pillanatban, hogy meddig mehetünk el? Sok félék vagyunk, és sajnos mindig kell valami, ami egy időre észhez térít bennünket.
      Örülök, hogy itt voltál!

      Törlés
    2. Bizony a baj az, hogy csak "egy időre .."!

      Törlés
    3. Tudom, nálad ez nem így van. Minél többet "látok" belőled az írásaidon keresztül, egyre jobban hiszek abban, hogy nem vagy átlagos ember. Én pedig most már kezdek örülni, hogy erre keveredtem, mert van itt pár értékes, jó ember. Lehet tanulni, és az sohasem árt! Örültem, hogy újra itt voltál.

      Törlés
    4. Megtisztelsz! Pedig én egy átlagos ember vagyok, talán csak egy átlagosnál érzékenyebb lélek szorult belém. Manapság az ilyet gyengeségnek tekintik és rejtegetni valónak. Remélem sokan rejtegetik is, mert akkor van esély hogy egyszer felfedik.
      De van ám! Például te is. Igazad van, Lehet tanulni. Igyekszem is. :)

      Törlés
    5. Igen. Mindig az aki marad. Néha el is szoktam gondolkodni temetéseken. Most kit sajnálunk jobban? Az elhunytat, vagy a maradókat?
      Jó lenne, de nem lehet. A tévedés mint mindenben, ebben is benne van. Jót cselekedni lehet rosszul is. "Sok félék vagyunk". Való igaz.
      Már az is ideális lenne, ha egy-egy tévedés, bántás, ártó cselekedet nem lenne végleges.

      Törlés
    6. Kedves József!
      Én azt gondolom a durvaság a gyengeség jele. Az érzékenység épp olyan becsülendő tulajdonság a férfiaknál, mint a nőknél, különösen akkor, ha olyan csodákra képes, mint amit Te is művelsz vele. Eleinte nem értettem, hogy miképp tudsz annyi olvasót magad köré gyűjteni: ma már tudom. A szeretetet nemcsak magad felé gyűjtöd, kifelé is ugyan úgy sugárzod. Ez, az igazán megtisztelő!

      Törlés
    7. Kedves Bohóc!
      Talán úgy vagyunk ezzel mi földi halandók, hogy ha valaki végleg elmegy, magunkat siratjuk leginkább, arra gondolva, hogy mi lesz velünk a szeretett ember nélkül? Jön a hiányérzet, a megbánás, ami nélkül nem nagyon telik el nap, el pedig nem múlik soha. Legfeljebb halványul.
      Szép az utolsó mondatod, kívánom, hogy így legyen!

      Törlés
  4. Szeretetet és szeretet között óriási külömbségek vannak . Azért , mert szeretünk valakit , nem erőltethetjük rá másokra , még családtagjainkra sem saját izlésünket . Azthiszem az Anya ezt egy életre megtanulta . De milyen áron ?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon örülök, hogy itt láthatlak. Igazad van, sokszor és sok mindent megtanulunk egy életre, de olykor nagy árat fizetünk érte.
      Talán ilyen az a szeretet is, amelytől a másik ember már fuldoklik.
      Szép napot Neked!

      Törlés
  5. Nothing is void of God, his work is everywhere his full of himself.

    VálaszTörlés