Szeretettel köszöntelek a blogomban! Welcome on my blog! Bienvenue sur mon blog! Willkommen auf meinem Blog! Benvenuti sul mio blog! Καλώς ήρθατε στο blog μου! Selamat datang di blog saya!

Az oldalon található minden anyag szerzõi jogvédelem alatt áll.
Bármiféle felhasználása csak a szerzõ elõzetes engedélyével történhet.






2012. április 2., hétfő

Ünnep előtt...


Időnként mi is ízelítőt kapunk a természet hatalmas erejéből, amiből megértjük, hogy van valami, amit sohasem győzhetünk le. Szerencsére kis hazánkban, nincsenek működő vulkánok, nincs cunami, a földrengések is csak unokái lehetnek annak, amit más országokban elviselni kénytelenek.
Árvíz sincs minden évben, bár tartott már bemutatókat az elmúlt időkben arról, hogy mire képes. Máskor viszont a szárazság pusztít, meg a fagy, a gyenge hajtások között.
Viszont egyre több a szélvihar, és egyre félelmetesebb. Tör, zúz, tövestől csavarja ki a fákat, tetőket bont meg, vagy tép le, s ha ilyenkor végigmegyünk az utcán, olyan érzésünk támad, hogy pillanatokon belül felkap, könyörtelenül a falhoz vág, vagy magával ránt, sodor, ameddig kedve tartja. Elképesztő ereje van, a látvány félelmet ültet az ember szívébe. Néha a sivatagihoz hasonló, vörös homokkal terít be mindent, máskor csak egyszerűen forgatja, kavarja a helyi port, mellyel megtelik az ember szája, szeme.
Nézem a kertben a csaknem földig hajló fákat, meg a magasabbakat, melyek csak úgy ringatóznak a földben, szerencsére bírja a gyökerük.
Mi meg keressük az okokat: tudósok bizonygatják, hogy lassan feléljük a földünk összes tartalékát, egész erdőket pusztítunk ki, megtöltjük a levegőt káros melléktermékek tömegével. Mindenki tudja, hogy mit kellene tenni, mégsem történik semmi. Ezt is tudjuk miért: hatalmas vagyonok vannak, az összeshez képest pár ember kezében, ők pedig ügyesen mozgatják a szálakat.
Rengetegen éheznek a földön, és a számok egyre csak nőnek. Már nem kell messzire menni, itthon is nap, mint nap találkozhatunk a mély szegénységgel, a hihetetlen nyomorral. Aki szerencsés, és úgy kerül rivaldafénybe, annak érkezhet segítség, mások viszont egyenlőtlen küzdelmet folytatnak a megélhetésért a mindennapokkal.
Vannak, akik önmaguk is felelősek azért, hogy ilyen helyzetbe kerülnek, de a többség nem tehet róla. Főként a gyerekek nem, mégis, mintha mindig ők szenvednék meg legjobban a történéseket.
Mit látnak, mit éreznek, mit tanulnak meg ezek a gyerekek? Egy italozó, dohányzó szülő, akkor is megveszi a „mindennapi betevőjét”, ha az egekben lesz az ára. Erre miért nem gondolnak a nagy törvényhozók? Megoldás itt a tiltás, adóemelés?
Milyen felnőtté válhat az a gyerek, aki piszokban, éhezve, fázva nő fel? Ja, hogy akkor már más lesz kormányon, vagy megöregszik az, akinek most cselekednie kellene? Valószínű, ha csak meg nem hal előbb. Remélem azonban lesz annyi esze, hogy nem mutogat majd vissza másokra, hogy nem ő tehet róla.
Mert igenis mindenki tehet róla, itt és most. Mindenki, akinek módjában állna valamit cselekedni, de nem teszi, mert neki nagyon jó így, ahogy van.
Pedig mi minden van, amit még a szélvihar sem tüntethet el nyomtalanul.


20 megjegyzés:

  1. Hatalmas vihart kavart az élet az érzékeny lelkedben. A természet, az elemek ereje valóban félelmetes tud lenni. Nagyrészt mi tehetünk róla, mi tettük azzá, emberek.
    Ami bennünk van, az mutatkozik meg környezetünkben is. Stressz, indulatok, félelmek, agresszió amig nagyobb arányban lelhetőek meg bennünk, mint az elfogadás, a türelem, a szeretet, addig a belőlünk fakadó negativ energiákra hasonlóképpen válaszol környezetünk és a mindenség. Minden mindennel összefügg. Élni és jónak lenni, jobbá válni nem könnyű. De törekednünk kell rá. Neked már nem nagyon. :)

    VálaszTörlés
  2. Valaha tisztelte az ember a természet erejét, mert élt benne, értette ma féli, mert csak feléli de nem érti.
    Valaha felebarát volt mindenki, ki nem volt rokon, ma a nagy többség csak elfordítja a tekintetét és átlép a másikon.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen. Valaha az ember tisztelte a szüleit, öregszüleit, tanítóit, idősebbeket, embertársait. A természetet annak minden javaival, de veszélyeivel is, mert tudta abban és abból él.
      Ma elszigetelődünk és elmagányosodunk. Elfordulunk mindentől, mindenkitől.

      Törlés
  3. Muszáj így válaszolnom mindkettőtöknek egyszerre, sőt ide vonnám még Diót is. Több blogra ellátogattam, (hiszen viszonylag én vagyok itt új), bejelentkeztem követőnek, volt ahová írtam, de a többség figyelemre sem méltatott. Az alapvető tisztelet az lenne a másik ember felé, hogy legalább viszonozzam a gesztust, akár így ismeretlenül is. Ti mások vagytok, ez már kiderült számomra, nemcsak abból, amit itt írtatok.
    Milyen jó lenne sokkal, sokkal több ilyen ember. Én mindenesetre köszönöm Nektek!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A leírtak igazán megtisztelő szavak!
      Nagy-nagy köszönet érte!
      Áldott, békés, boldog ünnepeket kívánok! :)

      Törlés
    2. Bizony mondom csatlakozom!
      Nagy köszönet a szép szavakért!
      Egy igazán gyönyörű ünnepet kívánok neked békességben, szeretetben, boldogságban! :))

      Törlés
    3. Nagyon-nagyon köszönöm!

      Törlés
  4. Nincs hozzáfűzni valóm , mert csak ismételném mindazt amit az előttem szólók írtak . Ragozhatnám a témát tovább , de a lényeg nem változna , hátrányára változott ez a nemzedék ,nincs követendő példa , amit otthonról hoznának , gyermekkortól belenevelt tisztelet a természet és az idősek iránt .
    Köszönöm , hogy itt lehettem !

    VálaszTörlés
  5. Én köszönöm, hogy itt voltál, és véleményt írtál. Ölellek szeretettel!

    VálaszTörlés
  6. Igen, ezek a gondolatok mélyen foglalkoztatnak engem is....mi lesz ennek a vége?Boldog ünnepeket, pirostojásos, szép húsvétot kívánok...

    VálaszTörlés
  7. Hello my dear friend Susan...I wish you a wonderful Friday. Greetings from Brasil!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Thank you very much dear friend Nelson!

      Törlés
  8. Greeting from Jakarta. Wish you a great day.

    VálaszTörlés