Mint absztrakt kép,
rendezetlen
a hajnali égbolt, fenn a
messzeségben
szabálytalan vérfolt
jelzi, szél közeleg:
így mondják a régi öregek.
Felhők tolulnak egymásra,
gomolygó
fehér, s belé szorul a másik,
szürkén,
feketén. Mire megvirrad,
eltűnik odafenn
a kék, s mintha dézsából
öntenék,
zuhog az eső, tán’ jég is lesz benne,
hideg, dermesztő.
Seregélyek szállnak rajban
kertek felett,
valamelyik házban felsír
egy gyerek,
aztán újra csend.
Olyan messze még a reggel,
mint szép álom múlik a
nyár,
pirkadat kezében hulló
levelek
Ősz apó készít a tájból,
színes metszetet.
Nagyon szép. Kép is, vers is. Kellemes vasárnapod legyen! :)
VálaszTörlésKöszönöm szépen!
TörlésNagyon szépek a verseid Zsuzsika!
VálaszTörlésSzeretettel.
Magdi
Köszönöm szépen! Szeretettel várlak máskor is!
TörlésVery nice message.. Smile to all!!!
VálaszTörlésSMSF