Képek

Csikorgó rozsdás vaskerék,

láncán húzza a szenvedést,

bezárt kapuk magánya mögött,

sarokba söpört reményrögök.

A méltóság régen földig hajolt,

ruháján nemcsak étel a folt!

Bátorság törik be járom alatt,

Minek is lenne az ember szabad?

Kit nem győznek meg hazug szavak,

ki mindig tisztán igaz marad,

kit halálra verhetnek mások,

bár ő soha senkit sem bántott,

békében él itt a Földön -

nem vesz el, és nem kér kölcsön,

másnak világít, mint a fáklya,

jónak született egy rossz világba!