Szeretettel köszöntelek a blogomban! Welcome on my blog! Bienvenue sur mon blog! Willkommen auf meinem Blog! Benvenuti sul mio blog! Καλώς ήρθατε στο blog μου! Selamat datang di blog saya!

Az oldalon található minden anyag szerzõi jogvédelem alatt áll.
Bármiféle felhasználása csak a szerzõ elõzetes engedélyével történhet.






2022. július 29., péntek

Horgász birodalom Hatvan kavicsbánya tava

Kirándultunk egyet, jó barátommal, (és ez értendő a szó igazán nemes, valódi barátság, minden romantikus cirkalmazás nélküli tényében). Ő az, akire a bajban is számíthatok, aki ott van, ahol kell, és amikor igazán kell. Nagy szó ez a mai világban, amikor a barátságok általában addig tartanak, amíg minden rendben van, vagy amíg politikai nézet, állásfoglalás, vagy egyéb apró félreértések véget nem vetnek neki. Évtizedes barátság ez, és nem mondom azt, hogy nem akadtak zökkenők, hiszen senki nincs hiba nélkül. A mi dolgaink mindig rendeződtek, anélkül, hogy elnézést kellett volna kérnünk egymástól.

Nincsenek elvárásaink egymással szemben, nem akarjuk megváltoztatni a másikat, elfogaduk úgy, ahogy van. Tiszteletben tartjuk a döntéseit, és bármiről tudunk beszélgetni, nincs tabu döntögetés. Amikor úgy hozza a sors nevetünk, amikor másként, nem szégyellünk könnyezni sem. Mindketten nagyon szeretjük az állatokat. Ha úgy hozza a sors, hogy valamelyikünknek el kell mennie otthonról, gondolkodás nélkül odaadjuk a lakásunk kulcsát, és tudjuk jó kezekben van az otthonunk, amíg haza nem érünk.

Szóval krándultunk egyet, azzal az elhatározással, hogy kinn töltjük az éjszakát is a tónál, azonban a természet közbe avatkozott. Este, sötétedés után úgy tűnt, nagy vihar van készülőben, és bár nekünk jó helyünk lett volna, hiszen jól felszerelt lakókocsi van kinn, kettő is, egyik a fiáé, a másik az övé, mégis haza jöttünk. Pár perc alatt összepakoltunk, és indultunk. A kutya miatt, nem az ő kutyája, az enyém miatt. Az övé jól tűri a viharokat, az enyém viszont pánikol. Az övé jól tűri azt, ha ő távol van, (igaz én akkor gyakran átmegyek), az enyém viszont semmi másra nem figyel, csak arra, mikor nyílik végre a kapu, és lépek be rajta. Közben pedig nem érdekli semmi, még a szomszédasszony is hiába szólongatja, pedig őt is szereti.

Szóval haza startoltunk azzal az elhatározással, hogy lesz másik alkalom, amikor még majd újra kimegyünk. El ne felejtsem, nagy horgász, fogott is 3 szép halat, igazán méreteset, még nem elhízott pontyokat. Amiket azután közösen megsajnáltunk, és szépen visszaengedte őket a vízbe. 


                                               beetető kis hajó


                                                   a lakókocsik


                                           hattyú család fotózása


                                               földön vízen béke


                                       amikor összeér a víz és az ég



                                            partok itt, és a távolban