Hiányod nem éget már belül
Az érzés álomra szenderül,
Meghalnak bennünk a szavak
Csendet szakít a mozdulat.
Nem kergetik egymást fények
Elcsendesül bennünk a lényeg,
Úgy nézünk, mint aki messze lát
Ruhánkról verve az út porát.
Tépett az idő múltunk ölében
A képek csak feketén, fehéren
Látszanak, lábunk előtt a földön
Törött üvegű, szilánkos börtön.
Szia kedves barátom. Tényleg hiányzik a szeretet az emberiség számára. Egy ölelés és egy jó hétvége.
VálaszTörlésOi Marcos! Obrigado por seu comentário! Abraço-vos: Susanna
TörlésSzerettem volna irni valami szépet...de annyira szépet nem tudok, mint amilyen érzéseket keltenek bennem a verseid.
VálaszTörlésKöszönöm Neked!
VálaszTörlés