Elhallgatott a bohóc szájára fagyott
A kő mosoly, szeméből legördülő
Könnyek, színes cseppé lesznek.
Pirosra festett krumpli orr, esetlen
Nagy cipők, hány éve botladoznak
Így, előttünk nagy nevettetők?
Mit érezhet a bohóc, míg bánatában
Csak szája nevet, hogyan törli nagy
Kesztyűivel, az apró könnyeket?
Szája sarka felfelé ível már örökre
S ha végül eltűnik a festék, nevetni
Fog még akkor is, ha már eltemették.
Van még Bohóc, széles e határban. :)
VálaszTörlésMegtaláltad! Régen írtam már, de most eszembe jutott, a névről amit a blogodban választottál. Hittem, hogy ide csalogat.
TörlésÖrülök Neked!
Köszönet érte! Jövök én, még ha nem is látszok. :)))
TörlésKöszi!!!! Én is megyek gyakran!:)))
VálaszTörlés