Honnan ennyi erő, harag,
tán düh is meglehet
egy villámban,
mennydörgésben,
az árban, mely sáros
sodrással
hordja, dobálja
széjjel a keserves életet?
Hiába könny, panasz, átok,
visz mindent erdőt,
virágot,
utat, hidat, elfoglal
asztalt, s ágyat,
romba dönt templomot,
várat,
zúg, mar, terül és
hentereg
a hömpölygő vízrengeteg.
A porból lettünk, porrá
leszünk
súlyos igéje kapaszkodik
rothadó fákon,
hasadó falak közt rian az
álom,
félelemben bujkál a Hold
éjjel,
nappal sugáron táncol
tüzes kéjjel,
tető alá térdelt házak
romjai felett.
Lázad a föld az ég,
most meg tud szólalni még,
s ha már ez sem marad,
mi jöhet majd, sár és
agyag?
Ha üzenni szeretnék neked
sejtelmek mögé rejtőzött
jövő
mondd mit tegyek,
ha porrá zúzod a sziklát,
melybe betűket véshetek?
Kegyeleti park Lőrinci
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése