Vágy(álom)

Örömre várok, valami szép nagy boldogságra

csorduljon túl, mint teli poháron tiszta víz

legyen benne napfény, ezer szín zöld,

érett gyümölcs íz.

Szólítson meg, mint nagy írók szava,

simítson lágyan minden mélyedést

elgyötört arcon, homlokon,

ahogy a versek dallama.

Legyen kicsit Van Gogh, Szinnyei Merse Pál,

Pál László vagy Munkácsi Mihály,

s hozzá szárnyalna barokk zene,

templomi orgonán.

Lehetne béke,

egy jó nagy fonott kosárral végre,

rajta takaró, fehér-piros kockás,

amolyan esti kocsmás

vacsorával, pohár vörös borral,

éjféli séta régi barátokkal Hatvanból

gyalog haza, mint régen.

Lehetne nyüzsgős, ahogy a Lőrinci vásár

Szent Anna napján a régi piacnál,

s vidám, mint mezítlábas gyerek,

ki kutyájával a réten hentereg.

Örömre vágyom, nagy-nagy szabadságra,

mint madarak  az  óceán felett

hullámokba ejtve minden bűnömet

állítanám az időt,

csak lebegnék, mint ökörnyál a szélben,

vagy duzzadó vitorla

könnyed hófehéren.