Szülőfalumnak

Voltam már annyi minden,

Mi többé nem lehetnék soha

Betakart az idő sziklával,

Kövekkel, ellepett a moha.

Ne kérdezd merre jártam,

S tettem-e ellenedre bármit,

Hol gyűjtöttem magamra

Terhet, több tonnányit?

Csak álmodj velem minden nap,

Egy csendesebb világot,

Olyant, mint a nagyanyám

Még annyiszor látott,

Szellő szavút, bodros felhővel

Az égen, napba néző vidámat,

Árnyat gyűjtő nagy fákat,

Lenn a faluszélen.