Cserenyi Zsuzsanna versek

„Magyarnak lenni nem a szó, a név, az ősök, az élet…, magyarrá csak a szív tesz és a lélek!”

 

Tóth Juli: Reményből építs!

Szótlan árnyék: a múlt.
Homályos hétköznapok közt halad.
Mély csendben ülve felsikolt,
még néhány eltűnt, kósza gondolat.

Titokban hátad mögé lép, a remény.
S míg szívdobbanását hallgatod,
Emlékek összetört szilánkjaiból,
lelkednek építs, újból templomot!

Kép, vers és idézet Tóth Juli honlapjáról.

Jó ideig nem jártam sem honlapokon, sem blogon. Nemes egyszerűséggel nem jutott rá időm. Ennek eredményeként kaptam egy felszólítást, hogy fizessek évente bizonyos összeget, vagy érdektelenség miatt törlik a sok munkával felépített honlapom. Mivel még mindig nem jelentkeztem náluk, ez meg is történt. Már a második keserves éjszakázásokkal felépített honlapom volt.

Elmenthettem volna…

Igen, de nem tettem, meg volt rá az okom, viszont nem kérdezte senki. Talán nem is érdekelt senkit. Némi segítséggel találtam erre a lehetőségre, és csak remélni merem, ha egyszer úgy adódna, nem tűnik el innen is minden ismét.

Keresni kezdtem a régi ismerősöket, így történt, hogy beírtam valakihez, aki akkor már nem élt. Erre csak később jöttem rá, amikor nem jött a viszont látogatás. Olyan ember volt, aki szerette, tisztelte magyar honfitársait, és olvasta is. Írt: nem önmagának, hanem azért, hogy átadja gondolatait a honlapján olvasgatóknak, és ment újakat keresni másokén.

Élnie kellene még, hiszen fiatal volt. Keményen küzdött egy betegséggel, mely végül legyőzte őt. Én pedig elkéstem, már nem írhattam meg, hogy bár nem jártam ott: mindig gondoltam rá.
Isten veled Juli! Emlékezni fogok Rád!