A gondolat

A gondolat egy végtelen sor,
Mint a lépések egymás után,
Összerakva pontosan, ahogy
Téglák a ház falán.

Szárnyakat ad, ívelsz felhők
Fölött, s lecsapsz, mint büszke
Sólyom az áldozatra, hósipkás
Sziklák között.
Rozsdás várajtók csikorogva
Engednek éhes szellemednek,
Tárod szélesre útját magad,
A világtörténelemnek.
Teremthetsz kalitkát, súlyos
Rácsokat, te szabhatsz határt
Búdnak, vagy boldogságodnak.
Pusztíthatsz, ejthetsz sebeket,
Átléphetsz hanyagul, vagy
Sohasem felejtesz.

Az ember a gondolat,
De semmivé lesz benne minden,
Ha a sor egyszer megszakad!