Szögek a falban, megragadt fekete
Pontok kényszere, valaha kép lógott Rajta, barna. Kopott üvegje hosszában Elhasadt: kislány volt dédanyám. Recseg a vén padló, porülte homályban Ingó lábú széken, többé nem ül szorosan Összezárt lábbal, arcában keskenyre Húzott szigorú szájjal senki sem. Vadszőlő sűrűje von árnyékot a valaha Volt széles verandán, hol pipáját szívta Egykor annyi délután, bajsza alatt szájába Dugva, mosolygós dédapám. A kertben néhány örökzöld virágja harcol A gyommal, s az örök hatalommal, mely Erősebb mindennél, hogy egyszer meg Kell halnod, ha már megszülettél.  |
2012. március 19., hétfő
Hagyaték
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nagyon szép. :)
VálaszTörlésÖrülök, hogy itt jártál!
VálaszTörlésEszembe juttattad őket. Nem mintha nem gondolnék velük, legalább egyszer szinte naponta.
VálaszTörlésHát igen, sajnos ez marad, hogy eszünkbe jutnak, pedig milyen jó lenne másként! Köszönöm, hogy itt jártál!
TörlésNos elárulok valamit. Régóta járogatok ide és olvasgatok. Csak nem mutattam magam. Köszöntlek kedves Zsuzsanna és köszönöm hogy láthatlak nálam. :)
VálaszTörlésAkkor ez kölcsönös volt, mert én is jártam ott olvasgatni. Örülök, hogy ennek most már látható jele is van, amit én is köszönök!
Törlés