Csak madár boldog
Faluszéli
házat, vetkőztet az idő, olyan
Lesz
már lassan, mint egy ruhátlan nő.
Pattog
a festék, és mállik a vakolat,
Szégyellik
a falak a sártégla foltokat,
S
mint öregasszony ráncára a kendőt
Egyre
lejjebb húzzák magukon a tetőt.
A
kerítés pedig, mintha csak követné
Hűséges
lovagként térdel a ház elé.
Mintha
halott volna, minden mozdulatlan,
Nem
lebben a függöny sehol az ablakban.
Aztán
váratlanul, mint valami csodát,
Hallom
megkondulni a templom harangját.
Csak
sután kihagyva, nagyon erőtlenül,
Mint
mikor a kötél asszonykézbe kerül.
Kevesen
élnek itt, ők is feketében
Csak
a madár boldog ezen a vidéken.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése