Cserenyi Zsuzsanna versek

Csucsu

Most már két éve elmúlt, hogy hoztam magamnak egy "virágot" a temetőből. Kicsi volt, nagy pocakkal az éhezéstől, meg az össze-vissza vacakoktól, amiről azt hitte jól lehet lakni vele.

Ott ült a szüleim immáron kiüresedett síremléke mellett, hiszen a hamvakat már elvittük belőle, egy másik országba-, talán azóta már elérték a tengert. Ott pihennek az idők végezetéig.

Az én kicsi virágom pedig kinyílt. Gyönyörűséges, hatalmas hercegnővé érett, olyan jóságos természettel. amilyennel még én sem találkoztam soha. Pedig igen sok cicával kötöttem jó barátságot életem során, kivel végleg, mások pedig máshol folytatták életüket.

Minden egyes napom ajándék vele, pedig nincs kiéhezve különös törődésre, neki minden úgy jó, ahogy van. Járja a kertet, ha megéhezik bejön, néha pihen is egy kicsit, aztán újra megy. Időnként egereket idomít, egészen addig, amíg nem mozdulnak többé, akkor otthagyja őket. Ha sötétedik, végleg bejön, és nem megy ki már aznap többé.

"A macska teljes érzelmi őszinteséggel él.

Nem hazudik.

Nem tettet.

Nem visel álarcot.

A macska olyan, amilyennek látod:

derűs, ha biztonságban érzi magát;

tartózkodó, ha térre van szüksége;

szeretettel teli, ha téged választott;

és rideg, ha elárultad.

A macska senkié.

Nem lehet megvenni, nem lehet uralni.

Szabad lélek, aki csak önmagához hű.

Mégis, abban a csendben, amely körülveszi,

mindent el tud mondani –

szavak nélkül.

Talán épp ez a varázsa.

Ítélkezés nélkül mutatja meg

a valódi éned.

Egy világban, ahol az emberek

gyakran elrejtik, amit éreznek,

ahol a félelem hazugságra,

a kényelem hallgatásra késztet,

a macska tiszta marad.

Nyers.

Eredeti.

Ezért a macskabarát

nem gazdát vagy szolgát keres.

Bűntársat keres.

A lélek tükrét.

Egy lényt,

aki egyszerűen csak van."

Ernest Hemingway