Találkozzunk

Ott, hol tündérmeséket sző a nappal,

s könnyű harmatban térdel az érkező hajnal,

az éj álomszárnyakon lebben,

madárdal ébreszt majd minden reggel.

Hol a könnyű szellő arcon simogat,

s aranyból építi házát a felkelő nap.

Hol  a szó, mint ölelő kar,

szelíden békít,  lágyan betakar,

a félelmekből védőhálót sző az értelem,

színes terítő lesz a végtelen.

                                        (festmény olaj)