Létezik egy világ - bennünk -, valahol legbelül. Némelyek, mint gondos
gazda, naponta rendezgetik, rakják helyükre ott a dolgokat. Ésszerű,
fontossági, vagy érzelmi sorrendben. Egy biztos, hogy nincs benne logika. Nem
hiszem, hogy az van legfelül, ami legutoljára történt, és azt sem, hogy az
események pontosan követik egymást. Ám ez a világ épp olyan, amilyennek
szeretnénk, és mindig van út visszavonulni bele.
Benne vannak az emlékeink,
a vágyaink. Sokszor már keverjük is a kettőt, magunk sem tudjuk, melyik volt,
és melyiket szeretnénk. De ott, abban a világban még az sem baj. A lényeg, hogy
szép legyen, jó legyen gondolni rá. El lehessen bújni benne, mint kisgyermeknek
a kicsi házban, amit az apja épített. Legyen egy hely, ahol újra lehet
játszani: a gondolatainkkal, a szavakkal. Meséket lehessen szőni, melyeknek
sohasem rossz a vége, nincsenek félelmek, és fájdalmak.
Néha „koccan” a képzelet
és a valóság - ilyenkor fel kell ébredni, és be kell állni a sorba. Ami belül
van, azt átérezzük, átéljük, mint gyermekkorunkban a mesét. Ami kívül van, azt
élni kell. Akkor is, ha tetszik, és akkor is, ha nem.
Ott benn lehetsz tűzoltó,
katona, orvos, gazda egy világvégi tanyán. Építhetsz hidat, restaurálhatsz
templomot, felfedezhetsz és elnevezhetsz magadról egy csillagot. Lehetsz
világhírű író, vagy költő, megfestheted a legszebb képet, amit valaha is
láttál.
Kívül az van, amire az
erőd, és tudásod futja. Amit megenged az anyagi helyzeted, amihez egy kis
szerencse hozzásegít. És amit mások teremtenek számodra azzal, hogy
lehetőségek, törvények közé szorítanak. Utak vannak, ahonnan letérsz,
leszorítanak, vagy balesetet szenvedsz rajtuk.
Emberek vannak, épp
olyanok, mint te. Vagy kicsit jobbak, talán kicsit rosszabbak. Elfogadnak
téged, átnéznek rajtad, vagy megszeretnek, épp úgy, mint te őket.
Néha szárnyalsz, máskor
meg „tök” eleged van. Na, akkor kell a világ, - ott belül. Csak nem szabad
elveszíteni az arányokat. Az egyik kicsi, kedves, és a lélek
melengetésére szolgál. A másik nagy, és tele van meglepetésekkel, váratlan
fordulatokkal, forog, mint egy óriáskerék, egyszer fenn, egyszer lenn…
Maga a valóság, amelyben te
is létezel, együtt veszed a levegőt másokkal – békében -, ha lehet.
Régebb mondta egy barátom, hogy az agyad tele van biznisszel, de a zsebed üres...lehet azt akarta mondani, hogy bennem a világ szép, de kívül nem szép. Más szavakkal a szándék nem elég. Viszont a pénztelen ember mit tehet a jó szándékaival csak? Erre mondják, hogy örökké variál. És milyen az az ember aki örökké variál? Egyetlen biztonság amit nyújtani tud, hogy variál. Mert azt reméli, hogy egyszer csak megszépül az a kinti világ is.
VálaszTörlésÍgy lehet egészen röviden leírni a fenti gondolatokat. A szándékainkat szépen berakjuk a párnánk alá, hátha szebbeket álmodunk tőle. Van egy mondás: "a remény hal meg utoljára", és ez annyira igaz, hogy némelyikünkben majd úgy kell agyonütni, hogy velünk együtt haljon, mert még akkor is képesek lennénk hinni benne.
TörlésNagy öröm volt olvasni téged itt nálam. Köszönöm!
Igaz, igaz. Nem is vitaként mondom, de ... De sajnos egyre többször látom, tapasztalom és hallom, mintha egyre többen hagynák kiölni magukból a "reményt". Bizonyára "álmodnak" még, de már nem hiszik ...
VálaszTörlésÚgy vagyunk mi ezzel, mint a nagyobb gyerekek a mesével. Már tudják, hogy ilyen a valóságban nincs, mégis olyan jó elmerülni benne. Különösen akkor, ha kívülről időnként nagyon eltalálnak bennünket.
TörlésKöszönöm, hogy olvastál.
Igazad van, még azt is megkockáztatnám, jól is van ez így.
VálaszTörlésEgészen addig, míg valakik meg nem akarják állítani az óriáskereket!
Tudod, egy "valaki" egészen biztosan képes megállítani, de nem írom le, hogyan emlegetjük. Vele ér véget az élet, amíg nem jön el, mindig lehetséges újra indítani.
TörlésKöszönöm, hogy itt voltál.