Karácsonyi gondolatok...

Hull a hó, és ettől lassan minden hófehér lesz. A hangok elmerülnek a puhaságban, szinte tapintani lehet a békés, puha csendet. Megállok egy utcai lámpa alatt, és nézem, hogyan keringenek, szállnak alatta a hatalmas pelyhek, mielőtt belepik a fákat, a földet, a háztetőket, és lassan hóemberré változtatnak engem is. Észre sem veszem, mikor lopakodik a szívemig valami tiszta melengető boldogság.   

Újra itt egy karácsony, és milyen messze már a szépmívű öntöttvas kályha melege, oldalán kimunkált gyönyörű ábrákkal, a tetején sülő almák illatával. A fonott támlás faragott székek a nagy asztal körül, mely felett színes apró gyöngyökből készült csillár ontotta a fényt. A karácsonyi gyertyák falon billegő árnyéka, a csillagszóró fénye, a feltételek és határok nélküli öröm és béke.

Milyen messze már a gyermekkor varázsa, a jól ismert szülői ház biztonsága, ahol ma már más lakik. A szeretett búvóhelyek, a hinta az öreg fa ágain, a nagyanyám virágágyásai az udvarban. A titokfejtő duruzsolások a testvéreimmel, Jézuska váró leselkedések a kulcslyukon. A festmény az ágy felett: Jézus az olajfák hegyén imára kulcsolt kézzel, akiről hittük, hogy ott van, mert másként hogyan hozhatta volna el nekünk a feldíszített karácsonyfát. Körüllengett, megérintett, elbűvölt a csoda, szinte kézen fogva vezetett egy békés, jó világba, ahol vannak még varázslatok.

Felnőttünk, de minden évben újra ott állunk a fa alatt, belélegezve a karácsony bűvös „fenyőgyergyacsillagszóró” illatát, és hisszük: bölcsőnk, várunk és utolsó legfontosabb pillanatunk is a család. Az erő, mely egymás felé sodor, a szeretet, amely akkor is egyben tart, amikor valaki már nem lehet velünk. Az újszülött első nyugodt álma az édesanyja mellén, az apák étel fölé hajló fáradt arca esténként a munkából hazatérve. A nagyszülők mindent megbocsátó és tűrő mosolya. A kezünkben tartott másik kéz, a hozzám – hozzád húzó édes, féltő ölelés. A hitünk a csodában, hogy bár bezártuk az ajtót, ablakot, a feldíszített fenyő mégiscsak ott lesz a szobában. Nem is gondolunk rá, de érezzük: szeretünk, és szeretnek.

Egy békés, boldog napon minden itt van velünk. A múltunk, a jelenünk, a jövőnk. Nem sietünk sehová, csak állunk meghatottan a fa alatt, és egy pillanatig elhisszük, élhetnénk úgy is a világban, hogy ne legyen háború, veszekedés, szegénység.

Hull a hó, lassan minden elmerül a hófehér puhaságban. Kinyitom a tenyerem, és beleengedem a leszálló pelyheket. Olyanok, mint a boldogság - mire megértem -, tovatűnik. Becsukom a tenyerem és az előbb még kristályosan csillogó hópehely vízcseppként ér földet.

Közben már megfejtettem a titkot - a karácsony ott van a szívekben legbelül -, mint a szeretet, melyet meg lehet fogalmazni így is:

Adj egy szelet kenyeret, és nem leszek éhes. Adj egy pohár vizet, és nem leszek szomjas. Szoríts magadhoz, és nem fogok fázni. A mosolyod az ajándékom.

Békés boldog karácsonyt mindenkinek.