Édesanyámnak
Szép vagy, mint bölcsek arcán
Szép vagy, mint bölcsek arcán
a mindent tudó félmosoly,
mint szántók göröngyén
az átbúvó élet,
mint a könnyekben fürdőző lélek.
Fájóan szép, mint a szemekre
gyógyult múltbéli kép,
mint a fenyvesek mélyén
szunnyadó világ, mint a tenger
vizéből felszökő sziklák.
Szép vagy, ahogy tenyered mélyén
a távolt ringatod éppen,
ahogy a gondolat mélyen
az arcodba szánt,
s riadt madárként rebben a szád.
Szép vagy, mint gondokat rejtő
némaság ráncos
homlokon,
mint az ébredő fényjáték
a hajnali ablakon.